Na jó, nem, nem a Pink flower:3 oldal adminja vagyok. A téma pedig nagyon fontos!

A mai nap vonult be a sajtó közepébe hírként, hogy egy iskolás lány, név szerint Finszter Emőke egy facebook poszt formájában üzent az Oktatási Hivatalnak. A poszt kitér arra, hogy a csajszi 8 órát van suliban, az utazásával együtt elmegy az egész napja. Nagyjából délután 5-re ér haza és ott vége is az egésznek. Nincs ideje haverozni, kutyázni, tanulni és élni egyszerre. Ezt azért néhányan ismerjük, nem? 

Őszintén nem Emőke posztja volt az, ami megihletett, hanem a kommentszekciók. Néhány érdekes komment, név nélkül:

"Nekünk is így volt és mégsem rinyáltunk. Ráadásúl tiszteltük a tanárainkat és az idősebbeket. Sőt minket alsós osztályokban is megbuktattak, ha nem hoztuk a kellő szintet.Volt olyan, hogy helyesírás amire szintén jegyet kaptunk és nem is volt ennyi nyelvtani analfabéta mint manapság. Szval ne hogy már sajnáljam szegény gyerekeket brühühü"

"Hahahaha .... "2000" ! Ertheto , hogy nem erted Ferencet . Feltetelezem Ferenc ( En is ) 2000 elott mar reg befejeztuk . Amikor en gyerek voltam a tanarnak kijart a tisztelet ! Ha nem viselkedtunk jol pofan is vagtak + a hir hamarabb hazaert mint en es meg apamtol is kaptam ! Ez igy volt rendjen .... nem tudom mibol gondolod , hogy regebben sem volt jo az oktatas ."

"Nem értem ezt a ''mai fiatalok túl vannak terhelve'' dolgot. Annak idején nekünk sem volt másképp, ugyanúgy 7- 8 óránk volt az iskolában, tanulni kellett estig otthon. Számonkérés idején meg akár hajnalig. Mellette szakmai gyakorlat a másik héten, reggeltől estig dolgozni, max hétvégén lehetett pihenni, barátnőzni. Nem is értem... Mi is megtanultuk a kovalens kötést, a Honfoglalást.. stb. A történelemhamisítás egy másik dolog, erre való a könyvtár.. pl. Szóval rettentően sajnálom a mai fiatalokat, és nem a tanulmányi túlterheltség miatt, hanem h nyűgnek tudják be a tanulást, ami egy alapvető intelligencia, tájékozottság elérésére szolgál."

És még sorolhatnám a pikánsabbnál pikánsabb kommenteket, de azokra annyi helyesírási hibát jelez a szövegszerkesztő, hogy rossz ránézni. Szóval mit látunk? Megkeseredett embereket a "dögöljön meg a szomszéd tehene" elvén. Ugye ez miről szól? Nekem szar volt, há' nehogymá neki jobb legyen! A második komment a kedvencem, ami méltón tükrözi a kádárista rendszer megalkuvó ostobaságát, amit még mindig nem pihentek ki a magyar lelkek. Ez a fertőzés nagyjából átterjedt a többi kommentre, de minél idősebb vagy minél ostobább valaki, úgy nő ennek az eszmének az aránya a hozzászólásban.

A magyar oktatás valójában tényleg szar. A színvonal nem ott van, ahol a rendszerváltás környékén ráhazudták az emberekre, hogy a világ élvonalának a része. Valójában nincs más célja, mint megtanítani a gyerekeket arra, hogy hogyan írjanak jó tesztet/dolgozatot. Minden pedagógus a saját tantárgyát részesíti előnyben a többi felett és minden tantárgyból lexikális tudás pontossága szerint kell értékelni a diákokat. Emellett pedig teljesen elfeledkezünk arról, hogy az iskola céljának valójában annak kéne lennie, hogy lelkileg egészséges felnőtteket neveljen ki a végére, akiknek az értelmi szintjüket a Lokált és Ripostot olvasók fölé emeljen. Sajnos ha ezt olvassa majd a kormány, akkor biztosan nem változtatnak az oktatáson...

Az, hogy régen az én nagyapám a krumpliföldön kapált reggelente, majd utána mehetett iskolába, az nem azt jelenti, hogy ez ma is helytálló. Az, hogy a szocialista, posztkommunista időkben a gyerek agyonverése egy elégtelenért legitim dolog volt (mind tanárok, mind szülők részéről), abnormális és nyomorult levetíteni mostanra. A fejlődés pedig megkérdőjelezhetetlen! Mégpedig abból a szempontból, hogy nem kérdőjelezhetjük meg a fejlődés szükségességét. A fejlődés nem az, hogy a 19-20. század erkölcsi, etikai elveire alapozva neveljük fel az egy évszázaddal későbbi generációkat, hanem az, hogy felfedezzük a teljesítmény és az eredmény előzményeinek az okait. Ha azt látjuk, hogy Finnországban azok a gyerekek, akik reggel 10-re járnak iskolába és maximum 5 órát töltenek el az iskolában tanulással, sokkal jobban teljesítenek, akkor ez a követendő példa. Ilyenkor persze könnyen elkezdhet vergődni egy ember, hogy "ááá, PERSZE nevejjünk páwákat, telefonozzanak, aztá meg óvasni se tudnak!!!!44!". Ezek a reakciók pontosan annak az oktatási rendszernek a nyomorát jelzik, amiből ezek az emberek kinevelődtek.

Arra kell gondoljak a magam példájából, hogy csak az egyetemi előadások, gyakorlatok után éreztem azt, hogy mennyire nyomorúságos az évekkel előtte éppen erre való felkészítés. Miközben az egyetem arról szól, hogy a tudásodat a jövőbeli foglalkozásodnak megfelelően felvegyed x félév alatt, addig a gimnázium és az általános iskola visszatekintve csak elpazarolt időt mutat az emlékeimben, ahol olyan dolgokat kellett beseggelnem, amiket vagy soha nem fogok használni (még akkor sem, ha a jövőmben az adott szakmámnak a szerves része a tantárgy), vagy rohadtul nem a koromnak és értelmi-érzelmi intelligenciámnak megfelelő anyagot nyomtam bele a memóriámba, és az agyam szabad tárhelyének a nagy részét elfoglalja a mai napig, de elővenni nem tudom. A felsőoktatásban a professzor észrevette, hogy egy órai munkát ketten a telefonunkból próbálunk megoldani, odajött és mondta, hogy ez nagyon hasznos, mert a tudás megmarad későbbre is. Micsoda felfogás-különbség a gimnázium után ennek a generációnak, nem?

Persze itt nem arról van szó, hogy az alapvető műveltség nem lehet alapkövetelmény! A probléma azzal van, hogy mellé benyomnak tömérdek fölösleges információt a tanulóknak, amit még az alapvető műveltség kategóriájába próbálnak beleszenvedni. Nem a felnőtté nevelés és a végén az iskolák elvégzése után nevében is jelzőértékű érettség elérése a cél, hanem az, hogy lexikális tudást megfelelően tudjunk egy teszt formájában kitölteni. Az senkit sem érdekel, hogy az adott ember mennyire tudta kiteljesíteni a gyerekkorát, mennyire tudott időt szakítani a suli utáni tanulásra, családra, barátokra, kutyára, csajozásra, pasizásra és a pucér képek nézegetésére, küldésére a neten. Sajnos, ha most meglepődtél, el kell mondjam: ez az egészséges, ha ezeknek a mértéke megfelelő arányban meg van egy tinédzser életében.

Ennek tükrében egyáltalán nem csoda, ha megjelenik a "szarok a sulira meg mindenre" embertípus. Amikor egy fiatal tinédzsert felnőtté válásának hajnalán a 30-40-es korosztály stressz szintjére nyomnak, nem is meglepő. Persze biztosan az "elkényeztetett" finn diákok körében is ott van a kikent 14 éves picsa, aki 10 centis műkörömmel nyomja a legújabb ájfónt óra közben, hogy válaszoljon azoknak, akik lájkolták az új csöcsös képeit. Vagy ott is meg  van a 16 évesen szarrágyúrt patkány, aki nekibassza a kis szemüveges strébert a folyosón a falnak, mert az nem csinálta meg a házi feladatát. De ha esélyeket latolgatunk, akkor a finn példa az, amit követni kellene, mert ez alapján sokkal több gyerekből lesz egészséges felnőtt, és nem válik a facebook posztok alatt nyomorgó posztkádárista nyuggertömeg részévé. A jelenlegi oktatás arra megfelelő, hogy vagy elmenekülj külföldre és a jelenlegi második legnagyobb magyar várost, Londont tedd magyar fővárossá, vagy arra, hogy 30 évesen is a szüleiddel élj és minden nap számítógépes játékokkal játsszál. Vagy csinálj Minecraft gameplayeket...

A tripper azonban nincs tekintettel az oktatás eredményire!

Kyle Broflovskinak igaza lett. Gondoltuk, éreztük, hallottuk. Nem vettük komolyan, de megtörtént. 

Nem kell messzire menni, hogy valahol ezt olvassuk: "én már nem nézek tévét". Ma már mindenki ezt mondogatja. 10 évvel ezelőtt ez egy különálló, felsőbbrendűségi komplexus által vezérelt "nyugger" mantra volt, ami azt jelentette, hogy tele van a TV szarral és mocsokkal, nem akarom nézni. A szennycsatorna kifejezést méltón definiálta az RTL Klub, ami mostanra inkább a kormányfüggetlenség megtestesítője, ahogy az egykoron propagandista HírTV is ezzé alakult. A szennyesség azonban nem állt meg, hanem tovább fejlődött, persze lefelé. Puzsér Róberttől és Alföldi Róberttől eljutottunk oda, hogy Tóth Gabi és ByeAlex zsűriskedik évről évre egy-egy tehetségkutatónak csúfolt sztárgyár karaoke-műsorban. Majkától eljutottunk Pumped Gaboig, a TV2-n és M1-en pedig a legalávalóbb Ripost feeling érződik: bulvárgyártás mögötti tudatos propagandaosztás. 

Mostanra pedig fogalmunk sincs, hogy a sztárgyártó műsorokból kikerült bulvárhősök és celebkék honnan a faszból jöttek és mi a szart csináltak, amiért tudnunk kéne kik ők. Ha Kasza Tibit követed, akkor olvashatsz róluk bőven. Nála aztán pörög a cuki kutyás, cicás videó tömeg, s bőven olvashatsz Ripost cikkeket, amiért Habony bőven adakozik a mi Tibinknek. Ha pedig az X-Faktort említem, akkor a legtöbb olvasó maximum a hisztiző szőke lányra asszociál, mert a napokban mást nem olvashattunk, a legtöbben pedig nem követjük a globalizált celebgyárat, amivel minden rendben is van. 

Az internet fölé nőtt Facebook, a Youtube és a Torrentezés megalapozta a kereskedelmi televíziócsatornák halálát. Ha valamit megakarsz nézni, akkor fogod magad és rákeresel, letöltöd, megnézed. Az erről szóló cikkek alatt persze megjelennek az álszentkedők, hogy "én lemegyek a boltba és megveszem!". Ja, lemész. Videótékába nem? Annak is megvolt a szépsége, mikor volt egy haverja az embernek, akinek volt DVD másolója a gépén, többet azt a filmet sem vettük ki soha. Most pedig már nem kell kivárnunk semmit. Nem kell a filmet tíz percenként félbeszakító negyedórás reklámokkal szennyeztetnem az elmémet ahhoz, hogy megnézzem azt, vagy az aktuális sorozatot. A dolog odáig fajult, hogy egyesek kiakadnak, ha a videó megnézéséhez egy 5-15-30 másodperces reklámot végig kell várni. 

Ezzel párhuzamosan az önmagunk által építhető TV csatorna műfaja született meg. A Youtube csatornák születése lehetővé tette, hogy ne csak a televízióba beszopódó, korruptsággal fertőzött emberek szerepeljenek és tehessenek közzé tartalmat nagyobb közönség számára, hanem az utca embere is építhessen tartalmat, ráadásul többet és értékesebbet. Persze erre is igaz, hogy nem feltétlen a népszerűbb csatornák a jobbak. A gameplay videók, melyek szórakoztató értéke eleinte abból épült fel, hogy valaki saját magát szórakoztatja, kialakult egy teljesen új műfajjá a szórakoztatásnak és be kell látnunk: ha zsozéatyát vagy a TheVR-t nézzük, van szórakoztató értéke, a maga fura módján. Persze ez is bestializálódott, gyerekeknek szánt minecraft videókkal, s itt is megjelennek a proli kommentek, hogy "elattad magadattt!!!" meg "unaaalmasss!!! nem lehetne vmi más??". Az ostobaságnak nem szabhatott gátat semmi, de legalább úgy érezhetjük, hogy mi gyártjuk a tartalmat és nem a gazdag bácsik és nénik, akiket életünkben nem láttunk, de valahogy oda kerültek, ahol épp vannak.

A nappali pedig megdöglött. A közös családi TV-zés leépült arra a szintre, hogy mindenki a saját eszköze (számítógép, tablet, telefon) előtt zabálja meg az ebédjét, miközben néz egy streamet vagy századjára nézi meg a letöltött Family Guy részeket. Az új lehetőség, hogy ne csak azt nézzük, amit elénk tárnak, elvette azt, ami valamennyire értékelhető volt azelőtt. Ez persze nem jelenti azt, hogy "régen minden jobbvót!". Csupán hozzá kell szoknunk. 

A tripper viszont nincs tekintettel semmilyen műfajára a szórakoztatásnak!

Ahhoz, hogy eljussak ehhez az íráshoz nem volt másra szükségem, mint meglelni általános iskolai, barátaim által összefirkált radíromat. Elfogott az érzés, hogy én egy kis 13 éves szar vagyok, aki tanulás helyett nyomja a gépet és hisztizik, amint valaki hozzászól. Annyira magával ragadott ez az érzés, hogy majdnem belájkoltam a Pıиκ Ŧloωєя . :$, a Hiányzol és a Szerencse Manó oldalakat egyszerre. 

Szóval kedves Pıиκ Ŧloωєя . :$ adminok! Én azért nektek üzenek elsősorban, mert hiszek bennetek. Elhiszem, hogy az adminok és szerkesztők között van egy-két nagykorú, vagy nagykorú lelkű is. Elhiszem, hogy az évek óta vitt oldalatok mellett felnőttetek ti is. Elhiszem, hogy nektek is hiányzik a 8. osztály és vele minden gyönyörűsége, ezzel pedig kicsit beleragadtok annak az időszaknak az életérzésébe. Az év 365 napján mondjuk már túlzás, de érthető. Az általános iskolai lelkület megfelelő a tudattalan nevetésnek, a tartalmatlanságnak. Ez pedig megnyugtató tud lenni, mert nem késztet minket gondolkodásra vagy elmélyülésre. Egyszerűen nem követeli meg a nehéz témák felvetését, szélsőségek ütköztetését sem. Miután végiggörgettem az oldalt, ráírtam minden lányra, aki valaha visszautasított, vagy valaha közöm lehetett volna hozzá, de nem volt. Persze nem válaszolt egy sem pozitívan, így most sírok és most már lájkolnám a képeiteket. 

Ezt nehezen bocsátom meg nektek. Végignézem az oldalt és nem látok szponzorált tartalmat, megosztásokat vagy valami donate könyörgő posztot. Bár ezek nem helyes dolgok a karmának, így legalább lenne egy megfelelő magyarázat a tartalmatlanságra, amit ezrek zabálnak. Egy kifogást találtam csak: nem tudhatom min mentetek keresztül. Valószínű, hogy egy korosztályos vetésforgóban működő társaság vagytok, mert ennyire fenntartani ezt az életérzést, hogy anyám egyszer 10-kor elküld aludni vagy visszautasít a "hejjes pasiii:3" egy felnőttnek lehetetlen. Még az "Elég" nevű facebook oldal bérkommentelői és bérmegosztói sem képesek erre, hiába két számjegyű IQ-val rendelkeznek.  Ez a tinédzser-pszichózis juttat el a "nem tudhatod min mentem keresztül" kifogáshoz. Ez még nem a ribancok mantrája, nem fejlődött odáig. Ez a 13 éves kislány siránkozása, amiért fél éven keresztül 1-es, 2-es osztályzatokat hordott haza, és emiatt a szülei elveszik tőle a telefont, vagy nem engedik el bulizni a barátnőivel. A középszerűség és bullying propagálása olykor olykor feltűnik nálatok, erre pedig nincs magyarázat.

De van megoldás! Például az, ha leszarjátok a lájkok, bejegyzéselérések számát és gyártotok tartalmat a szöveg mögé. Nem, nem Szabó Péteri MLM tréner szövegre gondoltam, hogy "légy (HIV) pozitív". Olyanra gondoltam, hogy nem nevetünk a ribanckodáson. Nem propagáljuk a nyálaskodást és a hamis érzelmek keltésének életérzését. A nőkkel szembeni előítéletet enyhíteni, miszerint "minden nő egymás ellensége". Tudjátok, a flegma ribancok mémekké emelésére gondolok. A semmitmondó társadalomkritikának tűnő képeket lecserélni valami őszintére, amibe nem azért látja bele mindenki a maga valóságát, mert annyira egyszerű, mint az alkesz parasztbácsi az utcavégen, hanem azért, mert valóban reflektál vagy reflektálhat valamire. 

Bár a mém oldalaknak nincs akkora reklámértéke, mint egy hasonló követőszámmal rendelkező Youtube csatornának ,(hiszen ott minden videóhoz fokozott teljesítmény szükségeltetik) de ugyanúgy fontos hatással van az emberek lelkére az, amit látnak és olvasnak. Beleragasztani az embereket a tinédzserségbe és a középszerűségbe az bűn. A plázaélményről le kell mondani a mentális fejlődés érdekében. Be kell látnunk, hogy vannak rosszabb dolgok annál, hogy a pofámra ejtem a telefonom éjjel, hogy meglátom az exemet mással, vagy hogy anyám megkér a házimunkában való részvételem növeléséért. Ne engedjétek meg és propagáljátok a lustaság és semmirekellőség hasznosságát. Ez maga a középszerűség. Sok múlik rajtatok!

A tripper pedig nincs tekintettel a semmitmondásra!

10 tuti tanács, amivel jobbá teheted a párkapcsolatodat! Ha hisztek nekem, akkor nagyon jól fog működni a dolog! Az alábbi pontokért garanciát is vállalok:

1. Ne dugj mással (gumival dugás is megcsalás)

2. Ne szopj le mást, ne nyalj ki mást

3. Ne nyalj bele más szájába

4. Ne adj szájra puszit másnak

5. Ne sétálj kézen fogva más idegenneművel

6. Ne küldj másoknak pucér képet

7. Ne kérj másoktól pucér képet

8. Ha kérés nélkül kapsz pucér képeket, tegyed rá egy pendrive-ra és rejtegesd a végbeledben, amíg lehet

9. Ne írd le másnak üzenetben, hogy hogyan dugnál vele

10. Ne írj rá részegen az exedre

10+1. Szakíts a pároddal és dugj meg mást

Ok lehet arra, hogy valaki miért került abba a helyzetbe, hogy a mennyiségi visszajelzések fontosabbak a minőséginél, de arra több nyomós ok van, hogy valaki miért ragad ebbe bele. Kellemes megtekintést!

Megmutattam, aztán kirúgtak. 

Hogy komolyabban vegyem saját magam gondolatait is, a Facebook csoportok újabb förmedvényébe kellett betekintenem. Itt keveredik egyszerre a Balázs-show feeling és a Viva TV "Szexi vagy nem?" műsorának brutális ocsmánysága. Összegyúrva kapunk valami egészen durvát, ami ezeknek a műsoroknak is sajátossága volt: önmagunk elértékesítése, a lehető legtöbb gátlás nélkül.

Természetesen nem volt nehéz észrevenni a rengeteg balfaszt, akik a ribancos képekkel felszerelt álláskereső posztokra nyáladzottak ezekben a csoportokban. A versenyszellem beindult, a munkanélküli lányokat pedig dilemma elé állította a dolog: "vajon én is jobb állást kapnék és gyorsabban, ha kirakok egy kurvás képet a csoportba?" Megnyugtatlak kedves: igen! Most pedig észrevettem egy újabb gyöngyszemet: a képes albérletkeresés. Ez bevett szokás, most pedig újra kihívás elé állítja az önállósodni kívánó fiatal nőket. A külsőségekkel való lehetőségek kihasználása is degradálódik lehetőségből önértékesítésbe. A kirakatba kirakjuk azt, ami eladó és jó áron van. Már pedig, ami ott van a kirakatban, az eladó... A visszafogottabb posztoknál csupán az arc lesz eladó, de hamarosan érkezik a teljes külső áruba bocsátása, előnyökért cserébe.

A feminácik mantráinak abszurditása ilyenkor vonul fel a fejemben. Meddig lehet nemi elnyomásról és egyenlőtlenségről beszélni akkor, ha a külsővel való visszaélés mindig működik? Felebarátaim! A puncira mindig van kereslet. Nem véletlenül a legősibb szakmának hívják a prostitúciót. Puncit mindig lehet értékesíteni, ez pedig az adott egyén erkölcsi, etikai elvein múlnak. A punci körül lévő dekoráció meghatározza annak eladhatóságát és a dekoratív kinézet már hendikeppel indít egy nőt adott pályáján. Gusztustalanabb helyeken az előléptetés követelményeként kell áruba bocsátani bizonyos testnyílásokat. 

Ezzel pedig eljutunk egy eszmefuttatáshoz: mikor beszélhetünk elnyomásról? Ha egy nőnek le kell szopnia a főnökét, hogy előrébb jusson a karrierjében? Ha egy nő önként leszopja a főnökét, hogy előrébb jusson a karrierjében? Ha egy meleg férfi a főnök, akkor a férfiak ismét előnyben vannak? Ha egy nő a főnök, akkor a jóképű srácok ismét előnyben vannak? Ha egy nő hamarabb megkap egy albérletet, ha meg lehet baszni, akkor az előny? Ha egy kigyúrt srácot hamarabb bevesz lakótársnak egy csaj, akkor az előny?

A probléma pedig ott kezdődik, amikor önmagát teszi kaukciónak valaki. A külsőség és a képernyő megnyerő ereje tovább visz minket oda, ahol az egyenlőtlenségek egyenlően oszlanak el, az igazságtalanság pedig igazságossággá alakul. Csak nem mindenkinél, hanem átlagban...

A tripper viszont nincs tekintettel a külsőségekre!

Rengeteg dolog történt az elmúlt időkben. Kispöcs korom kedvenc zenekarának énekese öngyilkos lett. A BKK alkalmazásának gyengeségére rámutató fiút elvitte a TEK. A feministák pedig még mindig megpróbálják felvinni a mosógépet a hatodik emeletre.

Csupa meglepő dolog. Az élet felgyorsult. Nap mint nap fogyaszthatjuk el az embereket és tragédiáikat kedvünkre, hogy aztán 1 hét múlva egy cuki macskás videó keretében örökké elfelejtsük ezeket a történéseket.

Ennek a fogyasztói csúcspontnak van egy menete:

- Mikor belép a cuki macskás videós elterelés, akkor érkeznek az összeesküvő barmok, akik szerint az Illuminatival lepaktált gyógyszerlobbi-, Soros bérenc orvos ölte meg Chester Benningtont. 

- Majd az UltrasInfo egyetemista diákjai éltetik a libsi ellenes székely testvéreiket. Az UltrasInfo értelmiségi adminjai a tananyagot az új "agysejt gyógyszerrel", a szusztával és danabollal magolják és magoltatják be, hogy aztán az 1920 és 1954 közötti eszmerendszereket átadhassák nekünk igazi valójukban. 

- A 444-en Kulcsár Rebeka megjelenít egy újabb cikket, miszerint akinek nem tetszik a fiatal lányok önbizalomhiányának a mennyiségi visszajelzésekkel való pótlása (vagyis a lányok elribancosodása), az szexuálisan frusztrált és egy nőt sem kaphat meg.

- A tömegek megrohamozzák a BKK és a T-Systems Facebook oldalát, hogy kiálljanak egy nagyszerű fiatal srác mellett. Eközben a valójában tömegek ellen fellépő etikus hackerek valódi támadást végeznek a weboldalaik ellen. Ha ez elmúlik és a srác mégis letöltendőt kap, akkor másnap az üzenőfalam már a kicsit sem extravagáns, tengerpartibbnál tengerpartibb, BMW-ébbnél Mercedesebb képekkel lesz teli, hiszen senkit sem érdekel más nyomora.

- Eközben iskolázatlan tiniribancok újabb verziója jelenik meg: a több tízezres, százezres Facebook csoportokban csöcsös képekkel vértezve posztolják ki, hogy érettségi nélkül jó fizető állást keresnek. A faszverő szánalmas csürhe pedig egyből: "jaj, én már fel is vennélek" meg "nálam már nyertes vagy egy állásra!".

- Kasza Tibi posztol egy szponzorált tartalmat.

- Szabó Péter és Oravecz Nóra az értékesítő cégek legjobb barátai maradnak. Tibi Atya tombol.

- Amerikai tinédzserek levideózzák, ahogy egy mozgássérült kiesik a kerekesszékéből, ezen pedig visítva röhögnek. Az ismerőseik lájkolják és kommentelnek, hogy "LOOOL", "LMFAO", "OMFGOD BROOO XDXD". Ez eljut kis hazánkban élő emberek üzenőfalára és mindenki rájön, hogy Putyin mellé kell állnunk.

- Visszatérve a BKK-t meghekkelő fiúhoz:  biztosan egy-két párt már is kegyeibe fogadná őt, támogatná a nyugdíjas évekig is akár. Több ezer lájk = Pár száz új szavazó.

Nos valójában ennek az eszmefuttatásnak semmi értelme. Elhinném, hogy nincs, ha nem tudnám az igazat. Pont annyira értelmetlen, mint maga az illogikus és abszurd fogyasztás. Emberek termékké degradálása. Ezek a fentebb szereplő dolgok és esetek változó tényekkel és körülményekkel tárulnak a szemünk elé hétről hétre, megújulva. Az ostobaságba degradáló prolik és a felsőbbrendűségi komplexussal küzdő újhippik paradicsoma ez a korszak. Lépj túl ezen! Hiszen a te véleményed számít! Most pedig adj 1 csillagos értékelést a BKK Facebook oldalára...

A tripper viszont nincs tekintettel holmi éves bérletre!

Az egész egy tipikus átlagos lakótelepi szerelmi történet kezdete. Egy piás társaság, ami egészen a 10-50 év közötti korosztályok húsz, harminc fős egyvelege. A belterjesség - ahogy lakótelepen ugye nem szokás - egyáltalán nem volt jellemző. A srácok nem csókolgatták egymás farkát a nők száján keresztül, s mindenki hűséges volt a párjához, mint Júdás Jézushoz. Az alany, akit Laurának hívnak, egy 16 éves kiscsaj volt, egyáltalán nem ismeretlen számomra: a barátnőit mindenki megdugta, csak még őt nem. Laura aktuális barátja Dávid, egy 25 éves, kábszis fiú volt. Ha a rendőrök megjelentek futhatott, hiszen nem ment közmunkára, így körözést adtak ki rá. De boldogságban töltötték 6 hónapos kapcsolatukat.

Laura érdeklődése felém akkor tűnt fel, mikor az erdőben gyújtott tűz körül ültünk s a barátja bebaszva ordibált kínosabbnál kínosabb baromságokat. A csajszi rájött, hogy a barátja hiába ül mellette, azt se venné észre, ha az egész társaság dugná őt. Akkor apró érintésekkel jelezte, hogy bizony bizsereg a nunci, csak nem pasijára. Mivel a srác nem volt se barátom, se haverom, ezért mély együttérzéssel hagytam, hogy amíg a társaságukkal elmennek a "kettőfélért", addig a barátnője megdolgozzon az erdőben. Ezek után komoly mennyiségű royal és lafiesta egyvelege volt szükséges ahhoz, hogy feldolgozzam a korábban farkamat szopó szájat csókolgató Dávid látványát. 

A következő hetek csodásan teltek. Laurával már csak kettesben találkoztunk, s állandó vendég volt az ágyamban. Fogalmam sem volt, hogy hogyan tudott egy héten 3-szor, 4-szer itt aludni úgy, hogy közben barátja van, de nem is érdekelt. Szerelmi montázsok építették fel az együttléteinket. A környéken egyáltalán nem félve a lebukástól sétálgattunk és hajnalig beszélgettünk. Szép hazugságokkal leplezte le a még mindig tartó kapcsolatát Dáviddal. Majd egyszer megesett, hogy tőlem távozott, majd leültem a gép elé és a Facebookon megjelenő első bejegyzés címe az volt, hogy "örökké együtt <3 <3 várom a hétvégét szerelmem!". Ez egy kép volt, amin nem én szerepeltem Laurával, de legalább 5 perce még a farkamon ült. Ekkor engem elfogott az undor, hogy a srác hétvégén egy elég elhasznált csajjal fog összebújni. Ez volt az első pillanat, ahol a helyzet belterjes gusztustalanságával szembesültem. 

Természetesen ezután nem mondtam senkinek semmit. Azonban mikor Dávid rám írt, hogy találkozzunk, kicsit felszökött a vérnyomásom. Találkoztunk, meghívott egy sörre és frusztrált mozdulatok kíséretében közölte, hogy a csaja lebukott: két másik srác a társaságból lefeküdt vele az elmúlt 2 hétben. Különböző érzelmek törtek rám. Megnyugodtam és elundorodtam. Mivel gerincferdüléses vagyok nem közöltem a saját tapasztalataimat a barátnőjével. Együttérzést színlelve viszonoztam a sörre való meghívást és hosszú filozofálás után elköszöntünk. Laurát azonnal letiltottam, pucér képeit lementettem. Azóta sok minden változott. Laura és Dávid múlt héten ünnepelték 5. évfordulójukat Balatonon, ahol a herceg megkérte kedvese kezét. A hölgy pedig boldogan igent mondott. A szerelem utat tör. Az igaz szerelem erősebb a farkamnál. Míg ők ünneplik a szerelmüket, én elmélkedve nézem Laura pucér képeit.

A tripper a párkapcsolatra sem volt tekintettel!

A minap láttam egy videót. Mondanom sem kell, hogy minden előítéletemet és demagógiámat belevetve olyan férfiú tette közzé ezt a videót a Facebook felületére, aki teljes mértékben megfelel a sztereotípiáknak. Rövid leírás: férfias csücsörítés, a fejre ráhelyezett piros sapka, ami alól kilóg a 30 dekás hajhab és zselé vegyi keveréke által megformált szőrzet. Emellett pedig egy kisebbségi fiúról van szó. Bőven elég lenne számomra az is, ha csak a kiposztolt képek mellé 30 ismerős meg lenne jelölve, vagy tiniribancok százait lájkolná, cserébe egy szopást remélvén. De nem. Ez neki sem volt elég. Neki elég volt egy videót a facebook emojik legszínvonalasabbjának kíséretében közzétenni. A sírva röhögős fejek alatt ott várt a videó az elindításra. A play gomb mögött egy egeret láttam, valami furcsa erotikus pózban. Valójában a kisegér ki volt kötözve, a videó pedig arról szólt, hogy egy ollóval valaki levágja a nemzőszervét. Természetesen a posztoló idiotizmusának megfelelő reakciókat kapott, lájkok és "vicces" meg "imádom" megjelöléssel. Ikszdé-k kíséretében nem tudtam mit kezdeni magammal. A kisegér tehetetlensége és aprósága átragadt rám. Ott voltam a videóval szemben és belső energiáim kiapadtak. Az állatvédők olykor feminizmusi magasságba emelkedő hisztérikussága nemhogy átragadt rám, hanem egyenesen részesévé váltam és nem tudtam mit kezdeni magammal.

Minden jogtalan és elfogult gondolat feltámadt bennem. Az állati életek emberi élet felé emelésétől a rasszista, szinte már-már Goebbels-i retorikával kevert gondolatmenetek rázták meg az elmémet. A tehetetlenség törvénye rám is hatott. Az, hogy a Facebookon szabadján terjedhet az egér pöcsét levágó videó, vagy egy tiniribanc videója, aki 2 hetes kutyákat dobál be a háborgó folyóba, vagy egy arab fickó, aki egy kiscicát, Braden Loopert megszégyenítő módon vág a falhoz, csak azt világítja meg, hogy a közösségi média globalizációja egy hasznos dolog. Hasznos dolog, mert rávilágít valamire. Az pedig az, hogy az emberiség "legbékésebb korszakában" valójában ugyanaz maradt minden, mint régen. Nem fejlődtünk semmit: a primitivizmus és az ostobaság bármikor a szemünk elé tárulhat. Szembesülhetünk azzal, hogy a békés életünk hátterében ugyanúgy meghúzódnak az idióták, mint a történelem során mindig. Nem elég az, amit én gondoltam a humorról. Nem elég az, ha tudjuk min nevetünk azzal szemben, ha nem tudjuk. A nevetés nem legitimál mindent. Nem vicces azon röhögni, ha egy hajléktalan kapkod a csatorna mélye felé egy 5 forintosért. Nem vicces, ha valakire rábaszódik egy betonfal vagy rászalad egy autó a lábára. Nem vicces önmagunk imádata és nem vicces másokat kiröhögni. Ezt pedig nem "én mondom meg", hanem egyszerűen értékek közé szorítom a humort. Mert erre van szükség. Viszont a primitivizmus sem teszi jogossá a degeneráltságot. 

Nem tehetjük meg egy ilyen videó után, hogy Ultrasinfo szintjére süllyedve a kisebbség évszázados gettózódását és hátrányait ráfogjuk etnikai problémákra. Nem tehetjük meg, hogy szemet-szemért gondolatelven indulva visszatérjünk a 20. századi eszmék által konzervált büntetőjogokhoz és guillotine-t követelünk a tettes nyakára. Úgy gondolom, hogy ezek azok a fegyelmi feltételei, amik kirántanak minket az előző század szánalmasan proli gondolkodásmódjából. Ahhoz, hogy mi intelligensebbekké válhassunk többet is kell felmutatni. Nem lehet emociókra és felindulásokra hagyatkozni. Azoknak a figyelmét kell felhívni erre, akik viccesnek találják, ha egy videón az éhes kutya a rácsok mögül csak a nyelvével éri el a "svédasztalt". A humorhoz pedig intelligencia szükséges. Aki ezeken nevet, az mélységesen idióta és ostoba. Ha a te ismerőseid között van ilyen, akkor tudhatod: ő a legalja. De kérlek ne hagyd annyiban! Figyelmeztesd erre. Figyelmeztesd, hogy az állatkínzás vagy a szánalmasság viccé tétele az csak a balfaszok és degeneráltak eszköze. A normális ismerőseiddel is tudasd, hogy elborzadásából se tegyen közzé megkínzott állatokról szóló képeket és videókat, mert ha van valaki, aki ezt viccesnek találja, annak ez maga lesz az ösztönzése. Lehet elborzaszt 100-ból 99 embert. De lesz 1 aki majd sírva röhögős smileyokat dob fölé. Ez pedig támogatása lehet a primitivizmusnak. Helyette pedig inkább védjük a tehetetleneket, mint az állatokat, a fogyatékosokat és a szerencsétlen sorsúakat, ne pedig nevessünk a nyomorukon.

A tripper tekintettel van a humorra! Szép napot!

A bármilyen teljesítménnyel vagy teljesítmény nélküliséggel előrehaladó médiaszereplő vagy közösségi jelenség átfut egy evolúción. Ennek a fejlődésnek az üteme minden esetben különböző és a kezdetek után mindig más végeredménnyé alakulva pedig az általános trendektől függ, illetve attól, hogy mennyire tud önmagából trendet venni a hátára. A Trollfoci önmagában kiépített egy trendet. A legelejétől központi témája volt a magyar futball irreális magasságokba emelése és propagálása. A magyar futball kiábránduló gyermekeit felzabálta végre az a felfogás, hogy "kicsit sárgás, kicsit savanyú, de a miénk".

A Trollfoci képes volt rá, hogy bulvári magasságokba repüljön azáltal, hogy olykor senkiket futtatnak. Viszont ez nem volt visszataszító, mint a Ripost, a 888 és a Lokál brutális primitivizmusa. A humor ötvöződött egy brutális kiábrándultsággal és végre időről időre kijöttünk az Aranycsapat árnyékából. Többet nem kellett ráprojektálnunk Puskást és Hidegkútit a Torghellékre és Juhász Rolandokra. Épp ellenkezőleg: fontosnak éreztük azt, hogy a mennyei megyeiben Szasza brutális gólt vágott szabadrúgásból vagy Dzsudzsák széttépte Hiszti Cristi7 idegeit és a portugálok hálóját. Saját hétköznapi hőseink valódi figyelmet kaphattak.

Ezt pedig a Trollfoci egy olyan országban érte el, ahol milliárdok repültek bele stadionokba, ahol a kormány a Magyar Labdarúgó Szövetségen keresztül eléri, hogy a milliárdos stadionok mégis üresen állhassanak, ahol a bajnokságban az egyetlen Fidesztől független csapat az Újpest és ahol a körülmények javulása mit sem számít. Elviselhetővé vált az is, hogy Orbán is észrevette 2006-ban, hogy melyik az a fanatikus, szenvedélyes réteg, amely erővel képes elvenni a hatalom legitimitását, így mondvacsinált bűnözőket képzett az egyszerű futballszurkolóból is. De mindezt elfelejtettük. Elfelejtettük a romániai 3:1-et, a 8:1-ezés igévé vált és a brutális kilátástalansággal együtt állandó jókedv érkezett a kudarcok mellékhatásaként.

Most viszont elege lett a Trollfocinak. Az Európa Bajnokság nem az általuk felépített illúzió volt, hanem valóság. Marseille magyar falu lett, Oslo pedig Hajdúszoboszlóvá vált. Az irreális reménykedések reálissá váltak, a vicces pöffeszkedés és arcoskodás legitimitást nyert. Európa legnagyobbjai közt nyújtottunk kimagasló teljesítményt, amire egész Európa felfigyelt. Olyannyira, hogy az angolok azzal terelték el a saját huligánjainak botrányát, hogy kiszúrtak egy magyar testépítőt és életmód tanácsadót a lelátón és körbeküldték a sajtóval, hogy "ez egy náci!!! ilyenek a magyarok!!!4!4!". A Trollfocizmus egyszerre nyert értelmet és vesztette el azt, hiszen a Norvégia elleni pótselejtező után valósággá váltak a trollkodások. Viszont ebből a valóságból visszatértünk a rémálomba, vagy az álomból ébredtünk fel. Ez pedig érződik az adminokon is.

Az, hogy a Trollfoci most már olyan üzeneteket küld a játékosoknak, hogy "bárcsak úgy játszanátok, ahogy mi szurkolunk", egyértelműen jelzi a kiábrándulást és azt, hogy a humor nem mindig aktuális. Hofi Gézával ellentétben a Trollfocira mostanra már erőltetve sem lehet rárakni a "rendszer szelepe" jelzőt. Elmúltnak érzem az előzetes bizalmat, az abszurd humort és az iróniát a magyar futballal szemben. Ne feledjük, 1954-ben a magyar válogatott VB-döntőt vesztett és forradalom lett két év múlva. Most ezek a srácok megteszik, hogy megmentenek minket ettől! Hiszen nem veszíthetsz VB döntőt, ha ki sem jutsz a VB-re! Hazafiak!

A tripper viszont nincs tekintettel a futballistákra sem!