Ha nem vesszük alapul a hagyományos monogámiát, (amely annyit tesz, hogy a szexuális élet kezdetétől a szexuális élet végéig egyetlen partnerrel gyakorlod a tevékenységet) hanem a 21. századra jellemző sorozat-monogámiát nézzük, be kell lássuk, hogy a legnehezebb modell, ami szinte teljesíthetetlen.

Abban a világban, ahol futószalagon gördülnek le a dugópartnerek a társkeresőnek csúfolt alkalmazásokból, ahol férfiak és nők ezreit érheted el pillanatok alatt és elég hozzá csak körültekintően titkolózni az aktuális partnered elől, ott a monogám kapcsolat a legnehezebben teljesíthető párkapcsolati minta, amit követni lehet.

Elsősorban ennek akadálya az ősi ösztönmunka, ami végig lezajlik a romanticizmus által túlideologizált fejekben. A férfiak alapvetően poligámok, a nők viszont nem monogám, hanem hipergám működést örököltek a természettől. A hipergám működésre jellemző az egyik székről a másikra ülés, szünet nélkül. Ennek a jól ismert hiedelmi alapja, hogy nő nem szakít anélkül, hogy ne lenne biztos a következő partner személyében, egzisztenciájában és szexuális képességeiben.

A civilizáltság sokféleképpen definiálható. Az általam preferált magyarázata, hogy a civilizáltság az ösztönök elnyomását jelenti a felettes én segítségével. Ebből következik, hogy a monogámia a leginkább komolyabb kihívást jelenti az ösztönös énnek, amit felül kell írni. Tehát a nyitott kapcsolat egyáltalán nem egy magasabb rendű forma, ami lehetővé teszi a boldogságot keleti spiritualitás mintára, hanem afféle megadás az ösztönök és a 21. század elvárásainak. Az ösztönök ezalatt a példa alatt a férfiak részéről a magszórást, a nők részéről a legerősebb "hím" keresését jelenti és ezek azok a minták, amiket felül kell írni.

Ezeknek az ösztönöknek való megadását (megcsalást) ideologizálják meg, a férfiak például a "nem adtál p*nát nekem", a nők pedig az "ő sokkal többet tett értem, mint te" féle okádékokkal. A monogámia - ahogy korábban írtam -, a legnehezebb és legértékesebb párkapcsolati modell, de hogy én még sosem találkoztam az ismeretségi körömben hasonlóval, az tuti.

A tripper pedig nincs tekintettel a hipergámiára!

Hinnetek kell nekem! Minden tanácsom tökéletesen működik. Engem csak a jóindulat vezérel!

1. Ne feküdj le mással

2. Ne szopj le mást

3. Ne nyalasd ki magad mással

4. Ne smárolj mással

5. Töröld a Tindert 

6. Töröld a Badoot

7. Ne hallgass a ribanc barátnődre

8. Ne aludj az exednél

9. Ne aludj a "fiúhaverodnál"

10. Ne küldj pucér képeket random srácoknak a neten

+1 Szakíts a pasiddal

A tripper pedig nincs tekintettel a hűségre!

A szakítás utáni időszak leggyakrabban a férfiak részéről szokott érdekes anomáliákat hozni magával. Mivel önazonosnak kell maradnunk, ezért meg kell vizsgálni ezt, több szempontból is és nem lehetek elfogult. 

A szakítás utáni érzelmi hullámvasút legsúlyosabb és legkárosabb része a gardrób-effektus. Ez kibontva annyit jelent, hogy egy nő, aki kiszáll az életünkből az maradjon meg ugyanúgy mellettünk és álljon ugyanúgy hűséggel a már nem létező kapcsolatunkhoz. A nő maradjon a szekrényben és kiveszem, ha kedvem és türelmem van hozzá. Ez a legkevésbé sem azt jelenti, hogy a férfiú talonban tartaná a nőt, ha esetleg két szék közé esik egy másik lánnyal, hanem éppen azt jelenti, hogy a nő maradjon meg szexuális és érzelmi kisajátítottságában a férfi számára, amíg ő éli a szingli életet más nőkkel (vagy akár már kapcsolatban is van mással) a lelkiismeret frusztrációja nélkül.

Érdekes, hogy ez a birtoklás-ösztön leginkább kimutatható formája egyáltalán nem a másikról és a másik érzelmeiről szól: a nőt zárjuk be, nem érdekes, hogy mennyire lesz boldog, lehet akár egy szorongó, állandóan síró leány, de maradjon a szekrényünkben. A lényeg, hogy érzelmi és szexuális kisajátításban folytassa az életét mellettünk és ebből más férfinak ne jusson. Éppen ezért szoktam megosztani gyakran viccből - de komolyan véve - olyan képeket, amelyek abból csinálnak poént, hogy néhány srác elhiszi, hogy a volt csaja fél év után nem érintkezett más férfiakkal. Ezt azért hiszi el sok férfitárs, mert ezt szeretnék hinni.

Nem romantikus hazugság, hogy ebben a helyzetben egy srácnál a megcsaláshoz hasonló érzelmi reakciókat vált ki az, ha az exe talál magának valakit a gardróbból kinézve. Az is megemlítendő, hogy a "gardróbba" zárt nőnek ez nagyon nehéz alapokat ad az érzelmi és szexuális élete egészséges folytatására. Ebből következően nagyon gyakori, hogy a nők az új kapcsolat első heteiben, hónapjaiban még visszajárnak a fogvatartóikhoz. Nem számít, hogy egy új kapcsolat elején ez mennyire jelenti már a kudarcot, egy ily módon kezdődő kapcsolat is megél éveket akár. A legszánalmasabb helyzetben lévő srác - aki valójában a harmadik személy a saját kapcsolatában - pedig ezekről nagy eséllyel sosem szerez tudomást. 

A tripper pedig nincs tekintettel a gardróbra! 

Nem egyszer lehet hallani férfiak, de legtöbbször nők részéről is azt, hogy milyen igazságtalan vagy épp igazságos az, hogyha egy srác lefekszik több tucat nővel, akkor az a srác király, ha egy nő lefekszik több tucat sráccal, akkor az a nő egy ribanc. Most ezt vizsgáljuk ki.

Valójában rengeteg példa és mém van a neten, ami ezt bogozza ki, a leghíresebb a jó kulcs+szar lakat. Ennek a lényege, hogy ha egy kulcs kinyit minden lakatot, akkor az egy kurva jó kulcs. Ha egy lakatot minden kulcs kinyit, az egy szar lakat. Ennél egyszerűbb és jobb magyarázat nincs a támadó és védekező princípium leírására, ahol egyértelműen a férfi a támadó, a nő a védekező. Ha ezt a primitívnek látszó példát nézzük, érthető az egész.

A kedvencem mégis az a magyarázat, ami pár évvel ezelőtt popsimessiásnál kint volt Facebookon. Ez azért volt nagyon fontos, mert egy nő írta és végre áttörés jött az "ez nem igazság!!!" féle hiszti helyett. A szöveg nagyjából így szólt: "Sok csaj nyafog, hogyha egy srác sok nővel fekszik le, akkor király, ha egy nő sok sráccal fekszik le, akkor meg ribanc, mert szerintük ez nem igazság. Szerintem pedig éppen az! Mert mi kell ahhoz, hogy nőcsábász legyél? Ahhoz, hogy sok nőt fektess le jól öltözöttnek, eszesnek és igényesnek kell lenned legalább. Hogy sok sráccal lefeküdj, ahhoz pedig csak ott kell lenned. Vannak ronda és igénytelen ribancok, de nincsenek ronda és igénytelen nőcsábászok" 

Azt hiszem ennél tökéletesebb és egyszerűbb magyarázat nincs is azt tekintve, hogy az egész princípiumharc megborult a szexuális forradalommal és az új férfi wannabe feminizmussal. Nem tartom helyesnek, hogy a férfi-princípium területére betörve a nők megbontják a saját természetüket és úgy vadásznak partnerre az éjszakai szórakozóhelyeken, ahogy azt a srácoknak kéne tenniük. De csak nézzetek be egy társkeresőre! Legyen az akár egy Facebook csoport. Egy nő kirakhat bármilyen igénytelen és rossz minőségű képet, lájkok, kommentek és jelölések hadát kapja. Ahhoz, hogy egy férfi ugyanezt elérje, ahhoz vagy nagyon jó kép kell, vagy jól kell kinéznie, vagy egy luxusautó előtt kell pózolnia. És ez nem bagatell, ez sajnos az a valóság, amit a társkereső-csoportokban kémkedve szereztem meg. 

És azt kell mondjam, hogy valóban az értéket az képviseli a nők esetében, ha az eddigi szexuális tapasztalások során nehezen megszerezhetőnek bizonyult. Éppen ezért vonzóbb, ha a lehető legkevesebb partnerrel volt. A kurvából lesz a jó feleség pedig üres frázis. Az Amerikai pitéből kiragadva a nők éppen ezért harmadolják el a szexuális partnerek valódi számát, a férfiak pedig éppen ezért szorozzák fel hárommal. Remélhetőleg ez ritkább eset, mint amennyire én gondolom.

A tripper pedig nincs tekintettel arra, hogy férfi vagy vagy nő!

Ahogy azt kifejtettem már, akár a Facebook oldalam mémjeiben, vagy szöveges bejegyzéseiben, jelenleg a posztmodern kapcsolati válság korszakát éljük, ennek az alapja pedig az általános hűtlenkedés. Ez vonatkozik a miniházasságra, a "járás"-ra. Hogy miért inflálódott el ez az egész, elég bonyolult téma és maga a válasz nem egy síkon zajlik.

Az első kérdés, hogy egyáltalán számolhatunk-e azzal, hogy elinflálódott a párkapcsolati hűség? Mert a közösségi média térnyerésével egyértelmű, hogy sokkal nagyobb felületen képes az ember hozzáférni gyakorlatilag megszámlálhatatlan potenciális partnerhez. Erre ott a Tinder, a Badoo és még megannyi társkeresőnek csúfolt szexpartnerplacc. Kvázi azonnal találhatsz bárkit. Régen azonban opció csak a postás volt, a tejhordó fiú, a szomszéd, a szomszéd kutyája stb. És a dolgok nem is derültek ki egykönnyen, hiszen nem volt egy globális felület, ahol utánajárhatsz a másik aktivitásának, amíg te bárhol vagy. Ahogyan akkor zajlott, úgy zajlik ma is, csupán a kísértés nagyobb, hiszen bizonyos értelemben egy világnyi f*sz és p*na van előtted szó szerint. Kijelenthetjük, hogy az efféle félrelépések módszere és száma változott csupán, az általánossága egyáltalán nem. 

Másik jel az elértéktelenedésre az, hogy mennyi ideig tart egy ilyen "járás". Nagy átlagban tekintve ez 1-1,5 év. Körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy elhasználják egymást teljesen az emberek. Ez az idő azonban nem jelenti azt, hogy ekkor kezdenek félrekacsintani a résztvevők, nagyobb valószínűség, hogy a kapcsolat alatt történik bármikor, és az okozott frusztrációk vannak hatással arra, hogy ily kevés ideig tartson. A frusztrációkat pedig az egymás felé mutatott szexuális kisajátítás okozza, ami ebben a mederben roppant kínzó, hiszen az interneten megtalálható nőkre hiénaként mennek rá kiéhezett férfiak százai, a srácok pedig ebből a teljesítési kényszerből mindenképp belemenekülnek a megelőző megcsalásba. Ez csak egy példa. De nem kell szépíteni, hiszen egy hűtlenkedéshez nem feltétlen kell racionális indok a férfi részéről, ahogy a nő részéről sem - bár a nők jellemzően érzelmi síkon mindenképp bemagyarázzák maguknak, hogy "rég távolodtunk", "már nem olyan, mint régen" és "ő többet nyújtott, mint te". Persze ez utóbbiak mind hamis indokok, csupán akkor válik valósággá, mikor az adott hölgyemény elhiszi. 

A férfiak részéről nehéz megmagyarázni a dolgokat, mert nagy számban vannak olyan esetek, ahol ténylegesen csak egy szexuális aktus elvégzése a feladat, s utána a lelkiismeretfurdalás egyáltalán nem érzelmi síkon zajlik, hanem éppen ellenkezőleg: a lebukástól való félelem táplálja. Ilyenkor hívhatjuk ezt kapcsolatépítő megcsalásnak, mert a srácok rettenetesen cukivá válnak ennek hatására. A legnagyobb bűne férfitársainknak azonban a gardrób-effektus. Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy nő, aki kiszáll az életünkből, az maradjon meg ugyanúgy mellettünk, és álljon hűséggel a már nem létező kapcsolatunkhoz. Ez rettenetesen jellemző. A nő maradjon a szekrényben és kiveszem, ha kedvem van. Ha a gardrób-effektust felhozzuk, akkor egyáltalán nem arról van szó, hogy a férfi a nőt talonban akarja tartani, hogy ne essen két szék közé, hanem éppen arról, hogy a nő maradjon meg ugyanúgy kisajátítottságában a férfi számára, amíg az megnézi, hogy mi a helyzet a többi barlangban. Egy srácnál egy kapcsolat után, ha a nő talál magának valakit, az nagyjából ugyanolyan érzelmi reakciókat vált ki, mint egy megcsalás. Ha azonban még a gardróbba nézünk vissza, roppant jellemző, hogy a nők az új kapcsolat első heteiben, hónapjaiban visszajárnak fogvatartóikhoz. Érdekes módon így belépni egy kapcsolatba már az elején kudarc mindhárom oldalról: a fogvatartó, a nő és a szenvedő srác részéről is. Már egy ilyen mérgezett kapcsolat is megél simán 1-2 évet, és a legszánalmasabb helyzetben lévő srác nagyon nagy eséllyel soha nem fog tudni ezekről a történetekről. 

Nem tudok elmenni amellett, hogy ezek a példák rohadtul gyakoriak. Nem 10-ből 1, hanem inkább 10-ből 7-8 esetben megesnek és a 10-ből 1 arány csupán ezen példák kiderülésének aránya. Szóval roppant ritka. Nem tartom defektesnek a monogámiát és nem tartom a poligám vagy hipergám működést sikeresnek vagy magasabbrendűnek. Épp ez a lényeg: a monogámia a legnehezebb párkapcsolati modell, épp ezért a legértékesebb és mivel a valós száma a hűséges párkapcsolatoknak sokkal kevesebb, mint így is hisszük vagy tudjuk, egyáltalán nem inflálódott el, hanem épp ellenkezőleg: véleményem szerint a legnagyobb értéket képviseli, amit betartani ebben a jelenlegi világban kib*szott nehéz.

Jól emlékszem évekkel ezelőtt is a fakó szocialista panelrengeteg játszóterein lógó társaságokra, ahogy az éj eljövetelével ellepték a lakótelepet. Ahogy eljött a tavasz, az eső áztatta növények illata úgy körüllengte a környéket, hogy mindenkire rájött a baszhatnék. Ilyen csodálatos dugásszagú estén láttam meg először Lillát, aki épp akkor volt 19 éves, s három-négy évvel fiatalabb barátnőivel itták a legjobb évjáratból származó finomságot, egy 2013-as La Fiesta Cuvée-t, minőségi Kobra energiaitallal hígítva. Rögtön tudtam, hogy az ízlés terén egyezünk, s mivel én kifinomult úriember voltam, kicsit sem gondoltam arra, hogy ez most egy könnyű eset lesz, fel is készültem a hosszas udvarlásra.

Kihasználva, hogy a társaság néhány tagját ismertem úgy döntöttem leülök közéjük a padokra. A véletlennek - és kizárólag annak - köszönhető, hogy épp Lilla mellé ülhettem. Már a sötétben, a telefon fényének szürkeségét kihasználva az asztal alatt finoman és ízlésesen tapogatta a pöcsömet. A vonzalom kölcsönös volt és egyáltalán nem volt idegesítő, hogy velünk szemben ülnek emberek, akikkel közben beszélgetünk és iszogatjuk a magyar szőlő csodálatos erjesztett nedűjét. Érdekes volt látni, hogy Lilla annyira vonzódott irántam, hogy miképp egyre nőtt a társaság létszáma, ő egyre jobban térképezte fel a faszomat az asztal alatt.

Amikor elfogytak az italok felvetődött, hogy "kell még pia, basszájbaazanyádat". Bár az egész társaság megindult, én úgy döntöttem, hogy nem megyek, hiszen szeretnék meditálni és elmélkedni egyedül az élet értelmén. Hihetetlen, hogy a sors úgy rendelkezett: Lilla is marad velem. A sötétben telefonnal világító, eltávolodó társaság még látható volt, amikor lerángattatta a nadrágom és bebújt az asztal alá. Mivel ez az este így nem érhet véget, úgy döntöttem meginvitálom, s még a társaság visszatérte előtt felszívódtunk. 

Megérkeztünk hozzám, s a forró hangulatban, gyertyákkal, füstölővel és a Titanic című film autós jelenetét lejátszva fogadtam lakásomban. Vagy nem. A korántsem egy éjszakásnak tűnő estén éppen ezért kicsit sem volt kiábrándító, mikor a dolgok közepén megszólalt, hogy mit szeretnék tőle, mert ő már családot akarna alapítani. Janus Pannonius szavaival élve: "...rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb".

Egyáltalán nem azért, mert úgy gondoltam, hogy ez egy kis értéktelen ribanc, sokkal inkább a dolog komolysága volt, ami megrendített. Gyorsan átértékelve a karrieremet, az asztalra letett dolgaimat, az anyagi és mentális felkészültségemet az apaságra úgy döntöttem őszintén kimondom neki: "bocs dolgom van, el kell menjek egy haverhoz, mert bajban van". 

Azóta eltelt pár év, s meglepődve látom, hogy egy korábbi önmagamhoz hasonlító 18 éves ifjú a 24 éves leánnyal egybekötötte életét, s mivel a lány 40 ezret keresett addig havonta bejelentés nélkül, a srác pedig a mekiben Chef de nuit, látnom kellett, hogy ők valóban készen álltak a gyermekáldásra. A srác a szüleivel él, a leány is, s így járkálnak át egymáshoz, hiszen nincs varázslatosabb, mint a tinédzser életszagot újraélni és megőrizni! Máig kísért az, amit kihagytam, s még mindig megbánva tekintek a múltamra, amiért nem váltam időben férfivá... 

A tripper pedig nincs tekintettel a terhességre...

Az, hogy konkrétan képek ezreit és cikkek százait törlik le tömegesen abból az okból, hogy kritizálja a gender-elméletet - amely kizárólag csupán elmélet - egyértelműen jelzi, hogy a genderdiktatúra célba ért. Legutóbb azért tiltották az oldalam, mert az Isztambuli egyezmény káros hatásait bemutató cikket tettem közzé, ami annak kritizálásáról szól, hogy valójában nem csupán férfiak követnek el erőszakos cselekményeket nőkkel szemben, ami nem minden tekintetben "fizikai hatalommal való visszaélés". 

Mivel századjára olvastam el a Facebook közösségi alapelveit, ezért bemutatom a fő szegmenseit a gyűlöletbeszédnek: 

Úgy gondolom több pontja közül is néhány csak arra viszi az oldalakat, hogy ironizálva se próbáljanak meg problémákra rávilágítani, mert az valakinek sértő (persze itt nem a fogyatékosságról, cigányozásról és melegek sértegetéséről van szó). Minden sértő lehet valakinek. A polkorrektség pontosan arra vezet rá, hogy ne kritizáljunk semmit, mert az sértésnek számít. Na most ha tanulmányozzuk azt, hogy "társadalmi nem"... Most komolyan... Mi a f*szt lehet erre reagálni? A gender-elmélet az egy kicseszett elmélet! Ezt forgatják ki a tardok is, akik az evolúciós elméletet kritizálják, persze az nem tiltandó. A gender-elmélet nem tudományos tény. Semmilyen körülmények között nem az. Nem, nem és nem. A gender figyelmen kívül hagy minden történelmi és biológiai vonatkozást, azonban a Facebook már kifejezetten tényként kezeli?

Most kezdjem el sajnálni a Facebookot? Biztos szegények túl sok genderhisztit hallgattak végig és muszáj tiltani? Vagy az a valóság, hogy a genderfeminizmus annyira erős, arrogáns hisztit vág az őket kritizálók arcába, hogy képtelenség érvekkel szembemenni velük? Komolyan érzem azt a tenyérmorzsolós jelenetet, ahogy ezt olvasva a genderhívek máris örömünnepet ülnek és imádják azt, ahogy a politikai ideológiájuk győzedelmeskedett. 

A társadalmi nem fogalma egybenőtt a szélsőséges feminizmussal, ez pedig nagyon káros eredményeket szül: #metoo alatt tönkretett férfi-karrierek és Isztambuli "egyezmények" által szült jogi visszaélések. A politikailag korrekt duma pedig prioritást élvez a szólásszabadság felett. Mostantól nem lehet szidni a gender-theoryt. Nem mondhatom azt, hogy szerintem baromság. Szóval: Kedves Facebook! A társadalmi, nemi identitásom az, hogy "gazdag"! Küldjetek pénzt lécci!

A tripper pedig nincs tekintettel a társadalmi nemedre...

Semmi sem ütött nagyobbat, mint a South Park utóbbi és jelenlegi évadjának Eric Cartmanről szóló háttér történetei. A sorozat, amelyet kispöcsként azért imádtunk, mert a "velünk egykorú" srácok trágárkodnak, most újra bebizonyította, hogy jobban oktat, mint a teljes magyar pedagógusi kar. A mai férfi archetípusa az elmúlt két évad Eric Cartmanje. A férfi minden párkapcsolati, mentális és tudatalatti gyengesége megjelenik a szerepében, ezt pedig minden férfitársnak át kell éreznie.

Eric Cartman, a férfi. Eric Cartman barátnője Heidi Turner. Heidi Turner a cuki barátnő képmása, aki nem okoz semmi bosszúságot, de ingert sem. Eric pedig agyfaszt kap miatta. Nem szakít, nem beszél vele, nem veszekednek. A "zsíragy" mindig a haverjainak szidja a csajt, de amikor megjelenik mellette a barátnője, mintha mi sem történt volna, semmit nem említ a másodpercekkel azelőtti gondolatairól. Miután pedig a csaj elmegy, tovább átkozza a haverjainak. De mindig csak akkor, ha épp nincs ott. Brutális. A már sokadjára leírt mondataim törlöm ki újra és újra, mert annyira a hatása alatt vagyok ennek a görbetükörnek. 

Mert milyen is a férfi? A férfi nem szakít, hanem kivár. A nő a kiszemelt pasival szemben akkor taktikázik, amikor meg akarja szerezni. A férfi az aktuális nővel szemben akkor taktikázik, amikor el akarja hajtani. Mondhatjuk azt, hogy a nők jellemzője az intrika és hajlamosabbak az aljasságra, de ez itt most egyáltalán nem igaz. A férfi nem szakít, nem beszél, hanem tüskéket szurkál bele a még meglévő, megunt partnerébe. Nem hajlandó vállalni a felelősséget azért, hogy elhasználta a barátnőjét, egyszerűen csak arra vágyik, hogy egy csettintésre szűnjön meg a már elhúzott párkapcsolat és a nő is kerüljön ki a téridő kontinuumból, s nyoma se maradjon. Csak a valóság nem ez.

A valóság Eric Cartmanen ütközött ki. A kis csávó folyamatosan szúrta a kis tüskéket a csajába, folyamatosan elültette a szakítás magvait, de mindig nélkülöz minden konfrontációt. Próbál elhidegülni, de még jobban elhidegültetni. Rengetegszer patkánykodik szegény lánnyal, de a csajszi ugyanabban a kedélyállapotban megy oda hozzá minden alkalommal, Eric pedig ugyanazzal a manipulatív közömbösségével operál. Nem mondja ki a csajának, hogy mit érez. Eric azt érzi, hogy van egy egész jó csaja, de nála sokkal rosszabbakkal is előbb dugna, mint vele. Elhasználta és most szeretné eldobni. Az már másodlagos, hogy Ericnek semmi esélye nincs más, konkurens punciba belerakni a nyelvét, az aktuális egó sérültsége az ingerhiány miatt prioritást élvez. 

Mindezt odáig viszi Cartman, hogy el is érzi a célját: Heidi szakít. Bár megspórolta azt, hogy felelősséggel a barátnője elé álljon és kimondja a problémáit, vagy szakítson. Ez még nagyobb egó defekt: a csaj szakít vele! Ezek után pedig semmi meglepő nem történik: Eric a konkurens puncira áhítozva belelökte a csaját egy konkurens farokba. Cartman a szakítás után egyből bőgve menekül a haverjaihoz, hogy közülük valaki táplálja egy kis szánalommal, mert most kifejezetten sérült az egója attól, hogy a csaj szakított vele. Majd kiderül, hogy a konkurens pénisz az Kyle. Szóval meg van a megoldás: Kyle a köcsög! Kyle a rohadék geci! Eric el is kapja a zsidó fiút és szét akarja baszni a fejét, amiért elszedte a csaját. S itt az egész fiatal férfigeneráció számára megjelenhetne egy tükör a képernyőn.

Eric semmi mást nem testesít meg, mint a nyers, fogyasztói módra párkapcsolatozó férfit. Azt a férfit, aki az első hetekben naponta ötször dugja meg a nőjét, az utolsó hetekben viszont egyszer sem. Azt a férfit, aki a kapcsolat eleji kapunyitási pániktól hajtva máris belenyal más punciba, de a kapcsolat végén már csak a pornhubnak köszönhetően nyalogatja a monitoron lévő puncit. Azt a férfit, aki fél év után már megunja a kötelező baszást egy adott nővel, ezért az exére is szívesebben gondol dugás közben, akivel persze sokkal rosszabb volt együtt lenni, de végül is ő egy másik nő, nem az aktuális csaja. Mindezek ellenére most vele szakítottak. Az egófrissités érdekében erőlködött mostanáig és próbálta manipulálni belülről a saját kapcsolatát, most mégis az ő egója sérült, helyrehozhatatlanul.  Ő az áldozat, és most gyötrik a szép emlékek belülről, amelyeket Heidivel élt át. Mindenről Heidi jut eszébe. Meg akarja próbálni Heidivel újra. Csak még egyszer. Egy újabb esélyt.

A tripper azonban nincs tekintettel a manipulátorokra!

Az utóbbi hetekben, hónapokban nők százai tálaltak ki arról, hogy milyen szexuális sérelmeket szenvedtek el a felettük hatalommal bíró férfiaktól. Naponta jöttek a kitálalások arról, hogy miken kellett keresztülmenni egy-egy szexuálisan frusztrált férfi irányítása alatt. A baloldali sajtó pedig nem okoz csalódást, hiszen minden vallomást, amely a #metoo kampány keretein belül zajlik már tényként kezel, olvasóikkal és kommentelőikkel pedig megkövezteti az állítólagos bűnösöket. Persze, hogy ez így van, hiszen a férfiakkal -mint csoporttal- szemben a liberális sajtó nem empatikus. A férfiáldozat, mint fogalom nem létezik, nincs áldozati kultúrája. Ellenben a feminista, emberjogi harcot színlelő ideológiai fanatista nők által pumpált nőáldozatiságnak bőven van. A felmerülő botrányokkal kapcsolatban nincs szükség nyomozásra, nincs szükség jogi vizsgálatra, csupán egy még igazságában kiderítetlen szexuális botrány elveheti a médiában addig betöltött szerepét egy férfinak, megszüntethetnek zajló projekteket, félbeszakíthatnak életpályákat. 

Alapvető, hogy a biológiának és az evolúciónak köszönhetően a nők a gyengébbik -vagy szebbik?- nem. A férfiak mentek vadászni, a nők pedig gyűjtögettek és a gyerekeket nevelték. Így alakult. Egy átlagos nő fizikailag gyengébb egy átlagos férfinál, így természetes, hogyha egy férfi fizikai erőszakot alkalmaz egy nőn, akkor a nőnek az önvédelmi esélyei alacsonyabbak. Azonban a #metoo esetében nem fizikai erőszakról tesznek említést, hanem lelki és mentális alapokon fekvő szexuális visszaélésekről. A szereposztó dívány, mint társadalmi tabu, talán sosem kapott ekkora figyelmet, mint most. Amiről mindenki tudott, azon most hirtelen megbotránkoznak az emberek. A homokba dugott fejeket elkezdték a guillotine alá betolni, csak ahogy a nyaktiló alá a történelem során, úgy most is alákerülnek ártatlan férfiak tömegei. Persze az átlag feminista már csikorgatja a fogát és szorongatja billentyűzetét, hiszen ártatlan férfi nem létezik. Csak a probléma az, hogy a szexuális kihasználás kétoldalú érme. Ezt pedig nagyon könnyű egyik oldalról a másikra dönteni, mégpedig a nemi különbségeknek és az áldozati kultúrának köszönhetően, amihez méltón asszisztálnak a balosok. 

A fesztiválos backstage mocskos, szexuális abnormalitása pedig megmutatkozott újra. A VIP jegyért való szopás, vagy a gangbang és double penetration után elszenvedett közömbösség sokszor vívta már ki, hogy valaki előrántson egy erőszak kártyát. Az ondó pedig ott van még a hüvelynyílás szélén, vagy a nyelőcsőben. A különbség adott, a kétoldalú érme pedig sokkal világosabban látszik, mint bármikor: mi a különbség aközött, ha a VIP jegyért szopnod kell, vagy önkéntesen szopsz a VIP jegyért? Ezek a példák pedig ugyanúgy jelen vannak a filmiparban, az álláskeresésnél, a fizetésemelési kérelemnél és még megannyi területen. Ha egy adott filmbéli főszerep egyik feltétele az orális kielégítés a meeting idején az asztal alatt, akkor az szexuális kihasználás és visszaélés. Önként beborulni az asztal alá és önéletrajzi szegmensnek használni a szád kielégítő képességét szintén szexuális kihasználás és szexuális visszaélés. Csak az elkövető a pöcsnek már a másik végén van. Ezek női intrikák pedig ennek a belterjes filmiparnak az alapkövei, ahogy a férfiak szexualitással fűtött felsőbbrendűsége is.

Évekkel visszamenőleg viszont nehéz szexuális visszaélést bizonyítani, de ez nem is érdeke senkinek. Az érdek lehet ambíció, lehet elnagyolás, lehet bosszú és sok esetben ismertetheti is a valóságot. Azonban úgy gondolom, hogy ebből a négy lehetőségből az első három annyira erős, hogy csak akkor derülhet ki az igazság, ha az állítólagos bántalmazó is kitálal. De a nyomás mégis a férfiakon van. A balos véleményelit nagy része nem foglalkozik érdemben a valós oldalával ennek a jelenségnek, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy a nők is intézhetnek és intéznek szexuális felhívást férfiak felé. Valamiért az a kép elevenedik meg előttük, hogy a szexuális visszaélés az csupán a férfiak fizikai erejére és férfiak által birtokolt hatalomra épülhet. Nem épül a nők esetében intrikákra, nem épül személyes bosszúra, nem épül ambícióra. Csupán a hatalommániás férfiak fegyvere, hogy a szaporodási ösztönüket kielégítsék. A feministák pedig, akik a nemi különbségek nélküli ideális világban szeretnének élni, bemutatják identitásválságukat: a nők fizikai gyengeségére hivatkozva mindenkit áldozathibáztatónak neveznek, aki csak kétségbe meri vonni ezeknek a botrányoknak a valóságtartalmát, súlyosságát vagy körülményeit. 

Az pedig a legnagyobb bűne a #metoo-nak, hogy bizonyos nők felnagyolt sérelmeit tárja közszemlére és megbotránkozásra. Nem a valós traumákkal és szexuális bántalmazásokkal foglalkozik, az nem is kerül terítékre. Egy bunkó beszólást vagy egy füttyentést az utcán belehelyeznek egy "trauma" nevű keretbe, a médiaolvasottság és a tömeg figyelmének érdekében pedig kiakasztják a saját kis falukra. Most pedig kategorizáljunk: Én úgy gondolom, hogyha utánad füttyentek, vagy beszólok, hogy "hmmm de jó vagy baby", akkor az bunkóság és nem lehet traumaként megélni. Ha követlek az utcán és fogdoslak, akkor az zaklatás. Ha a férfias fizikai erőmet kihasználva lefoglak és az intim testrészeidet használom, akkor az szexuális erőszak. Ha a főnököd vagyok, és az előléptetésed vagy maga az állásod függ attól, hogy leszopsz-e, akkor az szexuális visszaélés. De a balliberális médiának egyáltalán nem érdeke ezeknek a szegmenseknek a figyelembevétele. Nekik az az érdekük, hogy a politikai és közéleti cikkek közé bevágjanak egy-két clickbait címet egy hírességgel vagy celebbel, ami aztán olvasottsági doppingként hat. Kicsit hajaz a Habony Árpádi Ripostra, csak ez gátlástalanabb és nagyobb, valós problémát használ fel és fedez a maga érdekében. Most pedig szeretném támogatni azokat, akik valós traumákat éltek meg.

A tripper pedig nincs tekintettel a szereposztó díványra!

Tele van cuksi filmecskékkel az internet végre, így nem kell elmenni videótékába vagy bárhova megvenni! Csomó romcsi film van, mint a: Barátság extrákkal, Örült dilis szerelem, 40 éves szűz és satöbbi! Nincs jobb annál, mint konfliktusok útján megtalálni a szerelmet és a végén... 
Á nem, ez nem fog menni. 

Mielőtt elhányom magam az egyértelműen erőltetett, kamu cukiskodástól, vegyük tudomásul, hogy a romantikus-szerelmes filmek a legkárosabbak az összes filmkategória közül. Bizony, még a Birdemic-et is túlszárnyalja. Nincs is mit mondanom erről. A séma mindig adott:
1. Egy szereplő sikeres az elején
2. Aztán sikertelen
3. Aztán sikeresebb, mint az elején
A sikert cserélhetjük szerelemre, szeretettségre, faszméretre vagy bármire, de mindig azt kapjuk, hogy a szerelmes pár valamilyen úton módon egymásra talál először és utoljára, vagy újra és még jobban. 

A probléma pedig szintén adott. Olyan szinten ferdítette el a párkapcsolatról alkotott képet az emberek lelkében, hogy a fogyasztói társadalom falánksága ugyanígy jelenik meg a párok között kapcsolatról kapcsolatra. Azt az illúziót ébreszti az emberekben és fertőzi meg a magánéletüket vele, hogy két ember együttléte akkor jó, ha az mindig olyan, mint az első napokban, hetekben. Ez pedig a legnagyobb hazugság. Mert az üzenetet lehetetlen megvalósítani. Hogy lehet fenntartani azt a fellángolást legalább 50 évig, ami az első hetekben volt? Hogy lehet mindig úgy dugni, hogy az legyen az "eddigi legjobb"? Hogy lehet mindig, évről évre elmenni egy olyan nyaralásra, amik ott és akkor már életem legjobb napjai? Teljesen imposzibil.

Tudjátok rengeteg minden van, ami a filmben az utolsó csók után, az utolsó és legnagyobb dugás után és az utolsó és legnagyobb esküvő után történik a párokkal. Csak ezt nem mutatják a filmek:

- Korán elsül a patron. Nem negyedóra, hanem pár másodperc vagy perc. Igen, évek alatt megtörténik egy-egy rosszabb (vagy épp jobb) nap, talán nem is olyan ritkán. Bizony mondom néktek, az isteni baszás nem örökös és nem állandó
- A másiknak nincs kedve dugni. Ez is létező jelenség. Tudjátok van ilyen. Megtörténik, amikor valaki a fél napját máshol töltve hazaér és az utolsó gondolata betenni a pöcsét bárhova is vagy beleülni bármibe is.
- Nem mindig áll fel a pöcs, nem mindig nedves a punci
- Nem akar mindenki percekig smárolni. Tudjuk, a filmek és a nőknek szóló -vagy inkább nőket mérgező- portálok elültették a magvát, hogy a hosszú csókolózás az igaz szerelem örök titka lehet, de ez baromság. Nem lehet állandóan nyálat cserélni, bőven elég egy-egy szimpla és diszkrét puszi. 
- Az anyagi sikertelenség egy hullámvölgy. Egyszer fent, egyszer lent. Bár a filmekben általában a férfi mindig tőzsdeügynök, jól menő vállalkozása van vagy egyszerűen csak gazdag, de ez nem valóság.  A nők pedig mindig függetlenek, esetenként egyedülálló anyák, de mindenképp annyit keresnek, hogy elvigyenek egy egész háztartást problémák nélkül. Nem esik szó a mindennapi stresszről, amit hoz magával a munka, nem esik szó arról, hogy néha nincs pénz étteremre vagy kajarendelésre és nem esik szó arról, ha épp mondjuk megszűnik az a munkahely és ezzel egy időre fel kell adni az addig megszokott életszínvonal működését. Ha mégis ez a tétele a filmnek, akkor a végére természetesen jobban keres mint addig, erkölcsileg felfejlődött és készen áll az élethosszig tartó lovaglásra a naplementében és az ágyban.

A legfontosabbak, pedig:
- Egy rosszabb napon idegesít a másik indiszkrét böfögése.
- Egy rosszabb napon idegesít, hogy tudod: szarni megy a WC-re.
- Egy rosszabb napon idegesít a másik szürcsölése.
- Egy rosszabb napon idegesít a másik feje.
- Egy rosszabb napon idegesít a hangja.
- Egy rosszabb napon idegesít, hogy egyáltalán hozzád szól.
- Egy rosszabb napon idegesít, hogy ott van.

És ezek a szerelem részei. Valószínűleg a romantikus filmek által fertőzött elmék most azt vetítik le maguk elé, hogy ez mennyire egy gyenge lábakon álló, lelketlen és szar kapcsolat lehet. Ez viszont nem így van. Ezek a szerelem és a kapcsolat lételemei. Ezek a stáblista legördülése utáni jelenetek. A kapcsolat nagy részben arról szól, hogy hogyan tudjuk a másikat teljes létében magunk mellett szeretni és együtt élni vele anélkül, hogy a saját képünkre formáljuk. Azonban a nyál filmek azt teremtették meg, hogy amíg a tökéletesség hamis érzete és a tökéletesség látszata egymással stagnál magas szinten, addig szerelem a szerelem és addig igazi az igazi. Csakhogy az, hogy ki az igazi, azt nem a sorsod határozza meg, nem a kurva horoszkópod írja meg, nem a pöcsöd mérete befolyásolja, nem a csöcsödtől lesz nagyobb, hanem az, hogy te mennyire vagy annak való. Addig amíg a romantikus filmekből érkező hazugsághalmazt úgy dolgozod fel, hogy a kezdeti fellángolás érzetét görcsösen fent kell tartani és akkor működhet örökre, akkor biztosan lesz pár éven belül egy halom roncs kapcsolatod, elpazarolt időd és egy még mindig élő, káros illúziód.

A tripper viszont nincs tekintettel az igazira sem!