Jól emlékszem évekkel ezelőtt is a fakó szocialista panelrengeteg játszóterein lógó társaságokra, ahogy az éj eljövetelével ellepték a lakótelepet. Ahogy eljött a tavasz, az eső áztatta növények illata úgy körüllengte a környéket, hogy mindenkire rájött a baszhatnék. Ilyen csodálatos dugásszagú estén láttam meg először Lillát, aki épp akkor volt 19 éves, s három-négy évvel fiatalabb barátnőivel itták a legjobb évjáratból származó finomságot, egy 2013-as La Fiesta Cuvée-t, minőségi Kobra energiaitallal hígítva. Rögtön tudtam, hogy az ízlés terén egyezünk, s mivel én kifinomult úriember voltam, kicsit sem gondoltam arra, hogy ez most egy könnyű eset lesz, fel is készültem a hosszas udvarlásra.

Kihasználva, hogy a társaság néhány tagját ismertem úgy döntöttem leülök közéjük a padokra. A véletlennek - és kizárólag annak - köszönhető, hogy épp Lilla mellé ülhettem. Már a sötétben, a telefon fényének szürkeségét kihasználva az asztal alatt finoman és ízlésesen tapogatta a pöcsömet. A vonzalom kölcsönös volt és egyáltalán nem volt idegesítő, hogy velünk szemben ülnek emberek, akikkel közben beszélgetünk és iszogatjuk a magyar szőlő csodálatos erjesztett nedűjét. Érdekes volt látni, hogy Lilla annyira vonzódott irántam, hogy miképp egyre nőtt a társaság létszáma, ő egyre jobban térképezte fel a faszomat az asztal alatt.

Amikor elfogytak az italok felvetődött, hogy "kell még pia, basszájbaazanyádat". Bár az egész társaság megindult, én úgy döntöttem, hogy nem megyek, hiszen szeretnék meditálni és elmélkedni egyedül az élet értelmén. Hihetetlen, hogy a sors úgy rendelkezett: Lilla is marad velem. A sötétben telefonnal világító, eltávolodó társaság még látható volt, amikor lerángattatta a nadrágom és bebújt az asztal alá. Mivel ez az este így nem érhet véget, úgy döntöttem meginvitálom, s még a társaság visszatérte előtt felszívódtunk. 

Megérkeztünk hozzám, s a forró hangulatban, gyertyákkal, füstölővel és a Titanic című film autós jelenetét lejátszva fogadtam lakásomban. Vagy nem. A korántsem egy éjszakásnak tűnő estén éppen ezért kicsit sem volt kiábrándító, mikor a dolgok közepén megszólalt, hogy mit szeretnék tőle, mert ő már családot akarna alapítani. Janus Pannonius szavaival élve: "...rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb".

Egyáltalán nem azért, mert úgy gondoltam, hogy ez egy kis értéktelen ribanc, sokkal inkább a dolog komolysága volt, ami megrendített. Gyorsan átértékelve a karrieremet, az asztalra letett dolgaimat, az anyagi és mentális felkészültségemet az apaságra úgy döntöttem őszintén kimondom neki: "bocs dolgom van, el kell menjek egy haverhoz, mert bajban van". 

Azóta eltelt pár év, s meglepődve látom, hogy egy korábbi önmagamhoz hasonlító 18 éves ifjú a 24 éves leánnyal egybekötötte életét, s mivel a lány 40 ezret keresett addig havonta bejelentés nélkül, a srác pedig a mekiben Chef de nuit, látnom kellett, hogy ők valóban készen álltak a gyermekáldásra. A srác a szüleivel él, a leány is, s így járkálnak át egymáshoz, hiszen nincs varázslatosabb, mint a tinédzser életszagot újraélni és megőrizni! Máig kísért az, amit kihagytam, s még mindig megbánva tekintek a múltamra, amiért nem váltam időben férfivá... 

A tripper pedig nincs tekintettel a terhességre...