Hiába a South Park és Family Guy teljes körű térnyerése a "felnőtt mesék" körében, hiába a sok önjelölt humorista sztár mellett megjelent zseniális viccmesterek (pl. Bödőcs Tibor) a társadalomkritika egy idejétmúlt alkalmatlansággá válik. Ahogy nagy öröm volt azt látni, hogy a mindennapok fricskái és az átfogó kritikák nem csak a felnőttek körében nyertek legitimitást, hanem a jóval fiatalabbak, tizenévesek körében is, úgy ennek az értelme el is múlt.

Amíg a Family Guy a mindennapok őszinte görbetükre, addig a South Park egy teljesen elborult tükör, ami minden ocsmányságot elénk tárt már. Csak ehhez, hogy észrevegyük az kell, hogy ne Quagmire Migirizésén röhögjünk és ne az legyen a valahanyadik rész legnagyobb sztorija, hogy Eric Cartman reaktiválja Adolf Hitler - Leni Riefenstahl - A Diadal akarata - összeállításának valamennyi beszédét. Ugyanis a nevetés jó és rossz oldala között az a különbség, hogy míg a rossz oldalon csak röhögünk akármin, a jó oldalon már tudjuk, hogy min nevetünk.

A safe space káros hatásait már akkor meglegyintettem, mikor az oldalamnak a Facebook által adott esély után írtam egy cikket. Ez a "biztonságos tér" modernebb, a kommunista és fasiszta cenzúrák másolata, a liberálisoktól kivált szélsőséges emberek által megalkotott ocsmányság. Rokonértelmű szavai: gender-elmélet, PC (politikai korrekt-duma). A safe space harcosainak fontosabb a biztonsági tér védelme, mint a szólás -és sajtószabadság. Ha valakinek a véleménye ellentétes az ő világukkal, akkor brutális sikítozással csendesítik el azt. 

Olyannyira nehéz a safe space ellen mozdulni, hogy a South Park egy egész évadot rászánt, hogy megmutassa annak eszmei pusztítását. Elég szájbarágósan világítottak rá arra, hogy a gyűlöletbeszéd, a homofóbia, a rasszizmus, a nemi-identitás kérdésének teljes elutasítása mellett kibővült biztonságos tér lehetetlenné teszi, hogy harcosai bármilyen kritikát vagy bármilyen véleményt kapjanak egy másik szemszögből. Ennek pedig rengeteg áldozata volt már eddig.

Annyira kemény ezeknek az ál-liberálisoknak a cenzúrája, hogy már nem nevezhetsz egy nőt úgy, hogy "nő", vagy férfit úgy, hogy "férfi". Kikérik maguknak a nemi-behatárolást, nehogy már mi döntsük el melyik nemhez tartozzanak. Ez pedig már nem egy eszmerendszer vagy gondolatmenet eredménye. A biztonságos tér, ami eleinte alapvető és könnyen teljesíthető dolgokat várt el a kívülállóktól, valójában egy társadalomra ránehezedő hatalmas hiszti. Ez a gondolkodásmód, hogy kussoljunk mindenről szinte Kádári magasságokba emelkedik, miközben a tünetek a menstruáció, a menopauza és az impotencia hű képmásai. Ezek a tünetek legalább annyi kárt okoznak, mint amennyi kár miatt kialakulnak ezek a tünetek. 

Ha biztonságos térre van szüksége az embereknek, akkor az egyet jelent azzal, hogy semmilyen kritikát nem fogadnak el sem magukkal szemben, sem pedig a világnézetükkel szemben. Sértőnek titulálnak minden olyan megnyilvánulást, ami ebbe beleköt. A demokráciát minden szempontból nélkülőző safe space már nem liberális, épp ellenkezőleg: Rákosi megirigyelné ezt a cenzúrarendszert, ami egyetlen érvet ismer: a hisztériával egybekötött ordibálást. 

A tripper pedig nincs tekintettel holmi "biztonságos térre"!