A vagina: (i)
Korábban a vagina olyan volt, mint egy misztikus jelenés. A vagina volt számomra a Loch Ness-i szörny. Ő volt számomra a nácik arany vonatja, az elveszett frigyláda, a Gízai piramis csúcsa. Mint a jeti, amit már rengetegen láttak, de szkeptikusként elutasítottam a létezését. Csupán az összeesküvés-elméletek hívői mondták, hogy ne aggódjak, Ashtar nekem is elhoz az űrhajóján egy puncit. Felhívtam a Budapest TV látnokait is, hogy mikor kapok puncit. Szerencsére Gyurcsok küldött nekem vagina-energiát.
De hiába a látnokok és a kis szürke idegenek a vagina nem került oda, ahova én akartam. A barátaimat kérdeztem, hogy milyen is a vagina? A legszínvonalasabb válasz az volt, hogy olyan, mint egy nagy tál meleg pacal! Persze mindenki óva intett: "haggyad haver, luk luk, csak a keret más tesoo!". S még mielőtt tényleg közel éreztem magam a vaginához úgy döntöttem, hogy nem kell nekem. Hiszen minek? Ha a barátaim szerint minden vagina ugyanaz, akkor minek válogassak, egyáltalán minek? Egy 19 éves segédmunkás, 158 centi magas haverom, akinek 26 centis pénisze van és 183 nővel szexelt már, azt mondta nekem, hogy minden nő kurva, nincs kivétel. Mivel ő azt mondja, hogy nagyon sok jó nővel szexelt már, ezért hiszek neki. Maximum azt nézhetem, hogy mennyire van jó segge és nagy melle. Ezen kívül mind ribanc! Csak a pénz kell nekik meg béjemvé!
Ezek után találkoztam egy vagina körül létesült kerettel. A keret elég szar volt. Nem volt se nagy csöcs, se nagy cici, csak egy díszítés volt a vaginán és a vaginát eltakaró ruhák már annyira nem is zavartak engem. Nem voltam kíváncsi arra a nyílt sebre, amit azok a gagyi cuccok takarnak. Egyfolytában mantrázott valami szart, hogy ő egyetemre jár, de én nem voltam kíváncsi az unalmas szarságaira, amivel elhalványítja a punciját. Mesélt valami gyenge sztorit arról, hogy milyen érdekes a... fúh mi is? Nem tom... Valami társadalom szarságról pofázott de nem értettem. Mivel a haverom azt mondta, hogy mindegyik hazug ribanc ezért nem voltam hajlandó figyelni a szarságaira, csak bólogattam és vettünk valami piát. Úgy döntöttem, hogy addig iszom, amíg nem látom azt, hogy a gagyi ruhái alatt meglátom a kerek segget, meg a nagy csöcsöt., hátha meg akarom kapni azt a vaginát.
Komoly belső küzdelmet vívtam az elemekkel, hiszen választanom kellett: most elviselem ezt a sok pofázást a punciért, vagy elhajtom a francba, mert ő is csak egy kurva, mint mindegyik? Kérdezett engem a családomról, meg kérdezett az iskolámról és az életcéljaimról... DE KI EZ NEKEM, TE? Mi a faszt kérdezget tőlem? Rendőr vagy mi? Felkérdez engem egy kis szajha... Azt hiszi jobb nálam? Mit tett le az asztalra? Csak a fogaim csikorgatása halkította el azokat a hülyeségeket, amiket a lépcsőházban ülve motyogott. Kétes mosollyal hallgattam azt, ahogy mesél a családjáról (pfff, kit érdekel?) és próbál tőlem is valamit kicsikarni.
Mivel rohadtul meguntam a küzdelmet a puncijáért, ezért bekamuztam, hogy dolgom van így hajnal 1-kor, el kell menjek. Két puszit kellett neki adnom elköszönésnél és még mindig nem láttam nagyobbnak azokat a cickókat. És mit láttam utána? 2 hónap múlva már más sráccal beszélgetett az utcán??? Rá 2 hétre meg összejöttek... Undorító! Büdös kurva! Igaza volt a haverjaimnak, minden nő ugyan olyan! Nem kell nekem vagina! Erre? Még velem találkozgat aztán összejön mással 2 hónap múlva? Pfff kiezte...
