Az árulók közt utolsó a sorban: T I B I A T Y A!
Angyal István szavait természetesen csak iróniával lehet említeni, ha a saját ál-prolisága mögé bújó csuhásról beszélünk, aki a TibiAtya nevű zseniális üzleti fogás mögött áll. Bevallom őszintén, az alkohollal kapcsolatos bűnök miatt biztosan nem átkozzák ki ezt a papot az egyházból, még ha sokan követelték is. Pedig fellázadt ellene egy falu, Puzsér Róbert is feloldozta már és a fesztiválok romlottságát követő piabódékból felépült végre egy egész baszó kis kocsma. Vagy nem csak egy... Ez a fickó megfogta a legnagyobb réteget, ami létezik e világon és kitöltött nekik egy 30 forintos szódával vegyített 1941-es Napa Völgyi Cabernet Sauvignon-t egy cigivel kiégetett műanyag pohárba.
Az eleinte bugyuta tartalommal indult oldal, mely a legelején még bőséggel operált a Facebook kezdetén induló "humor" blogok ostoba képeivel, lassint kinőtte magát egy egyedi gazdasági szereplővé a magyar médiában, amire előtte nem volt sok példa. Az igazi ezer éves poénok remixelése és mémmé alakítása igazán jól hatott az egyszerű, proli humorral ötvözve. A humoros társadalomkritika végre itthon is originalitást nyert és nagymértékű elfogadást kapott. Bár az önjelölt antialkoholisták azonnal felrótták, hogy az atya a fő bűnös a paráználkodásért és a Magyarországon elterjedt mértéktelen alkoholfogyasztásért, ez sem tántorította el. A lájkokat pedig úgy váltotta be egy-egy fesztiválos bódéért cserébe, mint az amcsi filmek gyermekei a vidámparkos nyereményszelvényeket.
Tényleg: nem lehet hibáztatni valakit azért, mert megfogott egy olyan üzleti lehetőséget, amelyre nagyjából bármelyik proli rákapna. Csak egy a gond: a proli hiányzik innen... Ahogy nőtt a szponzorkocsma jelentősége, majd később a saját krimó vendégeinek száma, úgy arányosságával együtt lett fontosabb a Facebook bejegyzések által elért elérési statisztika. Az Úr ezen szolgája pedig fel-fel tör ebből a katakombából. Az a métely, ami az atyába érkezett a piások közt megbúvó prolikkal és nyuggerekkel, nem nagyon hagyja el az új gazdatestet.
Tibor püspök pedig szenved: ez az ember nagyon szarul van azután, miután kirak egy-egy Pıиκ Ŧloωєя . :$ szintű képet. Tudja, hogy a társadalomkritikával és humorral ötvözött profitorientáltság dilemma elé kéne állítsa őt, de ezzel nem törődik. Inkább fogja a lelkiismeretét, kirakja a billentyűzetre és azt várja, hogy a pénzzel szerzett halott agysejteket újraéleszthesse. Az érdektelen piás reklámok közt megbúvó mély tartalommal bíró írásai pedig úgy leselkednek ránk, mint anno Puzsér a Csillagszületikben. Csak ebben az esetben nem a cél szentesíti az eszközt, hanem elkészült az eszköz, ami szentté lett avatva és a cél már elérhetetlennek tűnik.
A probléma az, hogy -bár sok tudós irigyelné azt az agystimulálást, melyet nagy ritkán elvégez követőin- az ostobák ott is ott rejtőznek. Az atya annyira önérzetes, hogy megtiszteli még a legotrombább és legocsmányabb kommentet is egy olyan válasszal, amit az legkevésbé sem érdemel. Álszentség volna azt állítania, hogy megtiszteli őket... A Ripost, a 888 és a Blikk függők az értelem ritkás bozótja mögül támadják minden jelentéssel bíró bejegyzését. Hiába mutatna példát a legkiegyensúlyozottabb konzervatív libertariánus gondolatok kivetítésével, a hőbörgő proletárok lecsapnak rá. Az atya nem felelős annyi agysejt haláláért, amennyit rá akarnak projektálni az antialkesz hősök, de az biztos, hogy amennyiért valójában felelős, azt vissza is kapja az istenétől - kommentek formájában. TibiAtya pedig minden bejegyzéselérést megcélzó mémjével tovább növeli a saját agysejtjei ellen elkövetett árulást.
Ne kárhoztassék!
