Miért van ennyi boldogtalan nő? Miért van ennyi megbaszódott kapcsolat és miért csökken egyre inkább az az időszak, amit egy férfi és egy nő kapcsolatban képes eltölteni egymással? A kérdés persze banális és a válaszok mindenkinek a fejébe ott sorakoznak, persze nemektől teljesen különbözően.

Ahogyan minden út Rómába vezet, úgy az élet minden egyes elágazása is a kapcsolatban élés felé mutat, hiszen ezt diktálja az élet, ez a fajfenntartásunk alapja. Az egész életünk arról szól, hogy találjunk magunknak egy társat, akivel majd családot alapítunk, akivel majd leéljük az életünket, akire majd számíthatunk akkor is, amikor már senkinek nem számítunk.

Iskolákba járunk és képezzük magunkat, munkahelyet keresünk és egzisztenciát teremtünk. Szórakozni járunk és számlákat fizetünk, miközben próbálunk a világ felé egy olyan képet mutatni, ahol mi vagyunk a jók, a különbek, a rátermettek, az erkölcsileg fedhetetlenek, akire lehet számítani, akinek lehet hinni, aki soha nem hibázik, soha semmiért nem hibás, hűséges és becsületes, aki nem tömegcikk, hanem kurvára egyedi és megismételhetetlen.

Igen. Az élet energiánk, a pénzünk és az időnk nagy része arra megy el, hogy felépítsünk a világ számára egy nem létező, ám baromira jól kinéző kirakat világot mert tudjuk, vagy inkább ösztönösen érezzük hogy ez kell, igen ez kell ahhoz, hogy minél megfelelőbb társat találjunk magunk mellé.

A problémák azonban pontosan ott kezdődnek, hogy ez a világ és a benne élő társadalom minden egyes tagja légvárakra épül, ahol a hazugság a malter, és a nem létező csilli-villi fancy életünk a téglák. Egy házban élünk, aminek a falai nagyon szépen ki vannak festve, de előbb-utóbb ebbe a házba idegenek is belépnek és az első pofára esések ha nem is az első látogatáskor, de egy idő után felszínre kerülnek.

A filterezett életünk, a Facebookon a sosem létezett kinézetünk, a fesztiválokon és egyéb társasági eseményeken bemutatott nem létező megjelenésünk.

Az igazság az, hogy mi egyszerűen nem létezünk. Az internet mindenki által ismert és használt felületein mára már sajnos túlságosan kiszíneztük magunkat ahhoz, hogy felvállaljuk a valódi életünk, mert a kontraszt sok esetben olyan baszottul erős, hogy azok a bizonyos magunk köré épített elefántcsont tornyok egy pillanat alatt dőlnek össze akkor, miután egy kicsit is megismertek minket.

Páva táncot járunk és az a legnagyobb baj, hogy már le sem tudunk állni vele. Illetve hogyne tudnánk, csak már nem akarunk. Túl szép az az élet amit elképzeltünk magunknak, túl jók vagyunk ott mindenhez és mindenkinek és miért lennénk újra átlagosak, ha az elképzelt életünkbe mi lehetünk azok a valakik, akik valójában egy kurva nagy senkik.

Ezt az életet egyedül élve tökéletesen ki lehet maxolni és a látszatot a végtelenségig el tudjuk játszani. A dolgok ott kezdenek ridegebbre fordulni, amikor megismerkedünk valakivel és kiderül, hogy aki nekünk megtetszett, akibe beleszerettünk, az valójában nem létezik. A kezdeti érzelmi tornádók, az a bizonyos lila köd és az isteni kémia, a bennünk élő szexuális tűz az első időkben még képes feledtetni a kezdeti megingásokat, de ahogy egyre jobban haladunk a kapcsolatok aknamezején és telnek múlnak a hetek és hónapok, úgy a valódi énünk is egyre inkább felszínre kerül.

A kapcsolatok elhidegülése, az az átkozott megszokás, a „már megvan, így nekem sem kell lófaszt tennem magamért vagy azért hogy előbbre jussak az életben” gondolatiság egyre erősebben jelenik meg a mindennapokban, és ezen a ponton kezdődnek csak az igazi gondok, amit úgy hívunk, hogy nemek közötti alapvető gondolati különbségek.

A megbaszodás alapjait tehát már letettük a hazugságainkkal és annak időről-időre való bevallásával, mert ahogy 2 ember közötti kapcsolat egyre inkább elmélyül, úgy ezek a rejtett kis stiklik és gyengeségeink is egyre inkább a felszínre kerülnek.

A szerelem és az éjjel nappal kúrás csodálatos első pár hónapjai már elmúlóban vannak és miután az a bizonyos köd is egyre inkább eloszlik, életbe lép az, amit a nő akar egy férfitól és az, amit egy férfi akar az élettől.

Egy nő minden esetben egy férfit akar maga mellé. Egy erős, gondoskodó, tehetséges, talpraesett férfit, aki hátteret biztosít nem csak neki, hanem a gyerekeinek is. Ez eddig tiszta sor és nincs is ezzel semmi probléma. A női ösztönök ekkor indulnak be a legdurvábban, és az élet is ekkor teszi próbára a nőt leginkább, amikor egy általa megfelelőnek ítélt férfit meg is kéne tartaniuk valahogy. Bárhogy.

Egy nő pontosan tudja, hogy mit kell ehhez tennie, de azt is tudja, hogy ezek bizony olyan tényezők, amit a férfi nem hogy nem akar, hanem kurvára hallani sem akar róla. Ezért a nőnek úgy kell elérnie célját, hogy a férfi ne is sejtsen semmit, ne tudatosuljon benne hogy ő valójában egy folyamat része. Annak a folyamatáé, amit a nő akar. Ekkor a nők kegyetlenné és kíméletlenekké válnak és ezt sajnos minden további nélkül meg is teszik, hiszen a női ösztönük ezt diktálja.

MEGTARTANI A MEGFELELŐ FÉRFIT MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT.

A nők tisztában vannak vele, hogy mennyi kísértés ér egy férfit élete során. Hogy hány kis kurva, vagy éppen kívánatos nő szaladgál az utcákon, aztán ugye ott vannak a munkahelyeken eltöltött napi 8-10 órák száma, hogy a férfi természetéből adódóan bármibe beleteszi a farkát ami nem egy darázsfészek mert a férfiak ösztöne ezt diktálja. Ezzel a nők teljes mértékig tisztában vannak, és ezt nem akarják. De miért is akarnák?

Azonban amikor a nők elkezdenek óvintézkedéseket tenni a kapcsolatuk és a territóriomuk védelmében, amikor elkezdenek praktikázni és féltékenykedni, sok esetben teljesen alaptalanul, ezzel óhatatlanul olyan folyamatokat indítanak el ami a kapcsolatuk végromlásához vezet.

Mert miről is van itt szó pontosan?

A FÉRFIT EL KELL VÁLASZTANI MINDEN OLYAN ÉLETHELYZETTŐL, SZITUÁCIÓTÓL, EMBEREKTŐL, AKIK ÉS AMIK, A KAPCSOLATUK BIZTONSÁGÁRA VESZÉLYT JELENTENEK.

Egy nő pontosan tudja, hogyan lehet manipulálni, mit kell mondani és tennie ahhoz, hogy a férfi egy idő után azt tegye, gondolja és érezze, ami egy nő számára a leginkább megfelelő. Többször elmondani ugyanazt, sulykolni a végtelenségig egy adott témát, vagy éppen csak a mondat végére oda tenni egy szót, ami a férfi fejében jó eséllyel benne marad, mert azt hallotta utoljára. Ez a nők fejében működik és teljesen természetes folyamat, csakhogy ezen a ponton szűnik meg két ember egyenrangú partner lenni, mert akit irányítanak és manipulálnak, akire rákényszerítjük az akaratunkat úgy, hogy a másik fél ennek nincs tudatában, ott bizony megszűnik az alapvető őszinteségen alapuló kapcsolati viszonyrendszer. A nők őszinteséget és nyílt kártyákat várnak el a férfiaktól úgy, hogy ők ezt minimálisan sem tartják be és a lapjaikat sosem teregetik ki a partnerüknek. persze hogy ezt várják el mert ha ismernek minden tényezőt, úgy átlátják a pályát is és a stratégiájukat is ennek ismeretében alakítják ki.

Mit kell tennie tehát egy nőnek első körben?

MEG KELL TÖRNIE A FÉRFIT.

Mi ehhez a nő leghatásosabb fegyvere? Első körben a bűntudatkeltés, másodikban körben meggyőzni a férfit, hogy ahogyan ő az életről gondolkozik az helytelen, és ha továbbra is így gondolkozik és nem változtat, akkor ő rossz ember.

A nőnek bele kell tennie a férfiba a bizonytalanságot. Minden itt kezdődik.

Ki az a nő? Miért nem hívtál vissza? De hát megígérted/megbeszéltük tényleg nem emlékszel rá, hát ennyit jelent a szavad? És végül az adu ász, az isteni semmi, az a bizonyos semmi szó, ami az egész női lét és hatalmuk legfőbb megtestesítője.

• Mi a baj? Semmi.
• De mi a gond? Ha magadtól nem tudod akkor inkább hagyjuk.

Elbizonytalanítani a férfit, elhitetni vele hogy rossz ember, egy hazug, egy szava nem tartó, egy szemétláda, egy figyelmetlen érzéketlen seggfej.

Pedig azt hittem hogy te más vagy és efféle odavetett szavak majd ha minden csődöt mond akkor jön a sírás, hogy a férfiak lássák, mi micsoda fájdalmat okozunk nekik a viselkedésünkkel, holott ő szeret minket és mindent megtesz értünk, de mi rohadt szemetek, mi emberi mocskok.

Ez. Ez megy mindig és valljuk be, ez tökéletesen működik is mert mi történik ekkor? A férfi elbizonytalanodik. A bűntudata egyre nagyobb lesz, de még jó hogy nagyobb lesz, hiszen ez a nők alapvető célja, hogy a férfi bűntudatot érezzen és MEGVÁLTOZZON. Egy nő minden esetben ezt akarja, hogy a férfi megváltozzon függetlenül attól hogy annak a férfinek meg kell-e változnia vagy sem. A cél, hogy a nő olyanná formálja a férfit, ami neki megfelelő, és amivel a legminimálisabbra szoríthatja annak az esélyét, hogy az a férfi elhagyja őt egy másik nő miatt.

De mitől működik ez a stratégia? A nő tudatosan vagy tudat alatt miért használja ezt kíméletlenül évszázadok óta? A dolog attól működik, hogy a férfi minél inkább hibásnak és rossz embernek érzi magát az angyali hibátlan női teremtés mellett, úgy a férfi egyre inkább elveszíti az önbizalmát és az értékrendjébe vetett hitét. Félre értés ne essék, itt nem rossz emberekről van szó. Teljesen normális, racionális és helyes értékrenddel élő férfiakról beszélek, csak hát akit folyamatosan összezavarnak és olyan dolgokat kérnek rajta számon amik vagy meg sem történtek vagy csak a női agy gondolataiban léteznek, ergo a férfi előtt láthatatlanok, akkor a férfi egy idő után elbizonytalanodik és mivel szereti a nőt, meg akar neki felelni. Mert végtére is minden férfi boldoggá akarja tenni azt a nőt akit szeret, akit társának választott.

Mindent megtenni a nőért akit szeretünk és lehetőleg minél kevesebbet balhézni, de főleg csip csup szaros dolgok miatt nem akarunk baszakodni. Egy férfi ennyit akar, de a nőnek ez nem megfelelő állapot. Hiszen ha nincs balhé, nincs bűntudatkeltés, ha nincs balhé, a férfit nem lehet lebaszni, nem lehet őt hibáztatni és szembesíteni azzal, hogy ő valójában mekkora egy szardarab. Ha tényleg nem az, hát azzá tesszük.

Egy szó mint száz, a nőnek egyetlen küldetése van. Le kell törnie a férfi szarvát. El kell venni tőle mindent, amitől férfinak érzi magát, mert ha egy férfi nem érzi magát férfinak, akkor ahhoz sem lesz kedve, hogy más nőknek csapja a szelet. És a nők ezt pontosan tudják. Egyetlen nőnek sem kell egy olyan férfi akinek nincsen önbizalma, aki nem magabiztos, akiből az égvilágon nem jön semmiféle spiritusz, sem egyéniség.

Ez a taktika a nők részéről tökéletesen működik, csak hát az éremnek lenne egy másik oldala is, ez pedig a férfi oldala. Mert mit érez a férfi mindezek után és főleg akkor, ha ezt napi szinten kapja hónapokon, rosszabb esetben éveken keresztül?

KASZTRÁCIÓT.

A férfiak bizony kasztrálódnak mert a nő kiöl belőlük mindent, amitől egy férfi, férfinak érezheti magát. Pontosan azt a férfi energiát ölik ki a nők a férfiakból egy párkapcsolat alatt, amivel anno őket is felszedték.

A férfi megvan, otthon ül mint egy fasz, nem megy sehova, nem épít, nem csinál semmit, a barátaival sem találkozik. Mert ekkora a nő már természetesen a barátaitól is sikeresen leválasztotta és persze ezt sem véletlenül tette mert a nő pontosan tudja, hogy a barátok kristálytisztán látják kívülről ezt a folyamatot és a nők azt semmiféleképpen nem akarják, hogy az általa addigra már sikeresen idomított férfi a barátaitól azt hallja vissza, hogy „Haver. Kapjál már észbe, egy papucs senki fasz lettél, hát mi van már veled rád sem lehet ismerni”.

A barátok eltüntetése a nő számára kulcsfontosságú. Mert ha a srácok találkoznak mit fognak csinálni? Elmennek bulizni és ott mit fognak csinálni? Na mit? Semmit sem bazmeg mert szereti a nőjét, de a nők ezt nem hiszik el, és még az esélyét sem akarják megadni, hogy ott bármi is történjen az alkohol, vagy a barátok bátorítására. A nő számára a többi nő a legnagyobb ellenség, és közvetlenül utána azok a barátok aki átlátják ezt a folyamatot. Szerintetek én mikor beszéltem utoljára azokkal a barátaimmal, akik időközben megházasodtak vagy hosszú kapcsolatban élnek?

Nincsenek barátok, nincsenek már férfias értékek, nincsen semmi sem csak a bűntudat, a féltékenykedés, a hibáztatás, egy megtört férfi a kanapén, de a nőknek ennyi nem elég. A kapcsolatok és a szexuális életük koporsójában a következő szöget a nők tudtukon kívül a következő lépésükkel teszik, amikor is elkezdik nevelni a férfit. Ne pisilj a csapba, ne legyél rendetlen, 2 napja kértem és még mindig nem vitted le a szemetet, ne böfögj, egyél már normálisan, halkítsd le a tévét a gyerek nem tud aludni és még sorolhatnám.

És ez az a pont. Igen ez az a pont, amikor a férfi már nem hogy férfinak nem érzi magát, hanem konkrétan úgy érzi az anyjával él együtt. Az anyánk mondogatta ezeket nekünk és a férfiak ha valamit nem akarnak, akkor az egy olyan kapcsolat, ahol az egykor még bájos és aranyos barátnőjük helyett, az anyjukkal kell szexelniük.

Itt meg is érkeztünk a szex témához, ami a fentebb felsorolt tényezők összessége juttatja oda a kapcsolatot, hogy a férfi már kurvára nem akar szexelni. A kedve is elmegy a sok basztatástól, az ingerenciája sincsen már meg, hiszen a nő ekkora már sikeresen kasztrálta a férfit és az i-re a pontot a szexualitás szóban a nők az örökös basztatással teszik fel, amikor a férfi szemében már nem a társát látja, hanem az anyját.

A kapcsolat ezen a ponton végérvényesen tönkremegy. A nő ezek után nem érti, hogy ha a kapcsolat kezdetén minden nap szexeltek naponta többször is, akkor most miért van, hogy konkrét hónapok maradnak ki mindenfajta együttlét nélkül és a férfiben a szexuális vágy szikrája sincs már meg. A nők ekkor persze összeomlanak mert ha nincs szex, akkor úgy érzik már nem kívánatosak és ha nem kívánatosak, akkor a nőiességükbe vetett hitük is megroppan. A legszebb az egészben azonban mégis csak az, hogy a nők egy pillanatra sem érzik magukat hibásnak azért, hogy a szex egy idő után a nullához konvergál és nem értik, hogy mi történik.

Az történik, hogy a nők elérték céljukat. Bravó. Megtörték a férfit és egy unalmas, jellegtelen, színtelen-szagtalan fost csináltak belőlük, akiből kiöltek mindenféle kreativitást, humort, fantáziát, vágyat, és úgy általában mindent, amiért egy férfibe a nők bele tudnak szeretni.

A nő győzött, megtörte a férfit. Az övé, csak az övé. Persze hogy az övé, hiszen nincs olyan nő, akinek egy ilyen férfi kellene. A probléma csak az, hogy ilyen állapotában már a nőnek sem kell ez a férfi, mert nem tud rá felnézni, nem tudja tisztelni, nem tud benne tisztelni már semmit, hiszen olyan régóta sulykolta a férfiba hogy ő rossz, rendetlen, hibás stb. hogy már ő is annak látja Olyanná formálta amit nem akar látni, de olyanná kellett formálnia, hogy a férfit maga mellett tartsa. ha egy nő nem tud tisztelni egy férfit az nagyon nagy baj, márpedig nem tudja, és ha ehhez hozzávesszük, hogy még rendesen meg sem tudja már dugni a nőt és azt is csak 2-3 hetente, akkor a nő szemében már férfi sem lesz többé.

És a kör bezárult.

Eltelt 1-2-6-15 év, melyik nőnek mennyi idő alatt sikerült elérnie ezt az állapotot és a kapcsolatnak vége szakad, már ha nem szedálták le egymást annyira már ekkora, hogy ahhoz se legyen erejük, hogy kimásszanak ebből a kapcsolatnak csúfolt pöcegödörből.

Hát ezért van annyi boldogtalan nő, ezért van annyi megbaszódott párkapcsolat és ezért van annyi puhapöcsű semmilyen, este 9-re legkésőbb otthon vagyok kis köcsög férfi.

Mostanra már eljutottunk oda, hogy a nők vannak annyira erősek és öntudatosak, hogy a társadalmunk alakítását ebben a világban egyre nagyobb hatékonysággal terelgessék. Minden felől azt hallani, hogy a férfiak az évek múlásával silány selejtekké válnak, és egyre kevesebb az olyan férfi, aki a magabiztosságával elvarázsolja, a személyiségével irányítja, a tehetségével biztonságot teremt, és a férfiasságával nem is olyan ritkán jól odabassza a nőt a falhoz, hogy úgy isten igazából nőnek érezhesse magát. Minden férfiban megvan ez a képesség, csak aztán elkezdenek párkapcsolatban élni.

A férfiak és a férfiasság eltűnéséért a nők is egyértelműen felelősek, csak ez a folyamat nem annyira látványos mert lakásokban, családi házakban, albérletekben, a kocsiban menve a Balaton felé, a szemek elől elzárva zajlik. Pontosan úgy, ahogyan megszokhattuk a nőktől. Észrevétlenül, csak úgy a háttérben hiszen tudjátok, a nő a nyak, igazából mindenről ők döntenek.

10 jel, hogy barátzónába kerültél. Miről ismered fel?

1. "Nem vagyok még kész egy kapcsolatra."
2. "Olyan rendes vagy, bárcsak találnék egy olyan srácot, amilyen te vagy!"
3. Elhívod egy valahova és megkérdezi, hogy kik jönnek még...
4. "Olyan vagy, mint ha a bátyám lennél!"
5. "Szükségem van rád! Beszélnünk kell" - aztán mesél valami pasis sztorit magáról meg egy balfaszról
6. Testét nézd, de ne érintsd! Akard, de soha nem kapod meg!
7. "Annyira szeretlek, nem akarom elrontani a barátságunkat!"
8. "Olyan jó, hogy meghallgatsz!"
9. Ha egy darabig nem keresed és ő keres, de csak hogy fenntartsa az érdeklődésedet. (ez talonban tartás)
10. Cukinak vagy aranyosnak hív. Akkor is, ha nem vagy az. Ilyenkor nem tekint rád férfiként.

Sokan járnak ebben a cipőben, úgyhogy próbáljuk meg a humoros oldalát megfogni.

Barátnő vs. barát - nő
A különbség abban a kis - távolságban keresendő. :)

Sok srác kérdezte a barát zóna kapcsán: "Hogy lehet az, hogy csak barát vagyok neki? Tök jól elvagyunk és erre összejött azzal a seggfejjel..."

Pedig könnyen lehet, hogy te jeleket is adtál neki, de olyan volt, mintha észre se venné. A rossz hír az, hogy nagyon is észrevette. A nők sokkal ügyesebbek kommunikáció terén, mint a férfiak. A negyedéből érti, amit te még nem is sejtesz. Elég egy kis tónusváltozás a hangodban, egy apró testbeszéd jel, egy összenézés, egy utalás vagy bármi, ami a férfiaknak nem mond semmit. A lényeg, hogy nem akarta meghallani.

Bizony, a "legjobb haverodnak" kényelmes ez a szitu. Te mindig ott vagy neki, egy csomó dolgot megteszel érte, szórakoztatod, megfogod a táskáját vagy rosszabb esetben kifested a körmét, esetleg bútort cipelsz vagy főzöl neki. Egy váll vagy neki, amin sírni lehet, meg panaszkodni. Ez a férfi átverése, egy hosszan elnyújtott hitegetés, aminek során erőforrásokat lehet kifacsarni belőle. Ilyenkor a nő ügyel, hogy bár szóban legyen mindig határozottan távolságtartó, a gesztusai legyenek kétértelműek és bíztatóak. "Olyan jó barátom vagy!" – mondja, jelezve, hogy aznap este sem lesz szex, de úgy sóhajtozik a válladon, hogy alig tudod hova rejteni a merevedésedet. És közben azon agyalsz, hogy ebből mégiscsak lesz valami, csak még egy kis türelemre, kitartásra van szükség.

Szerencsére ez az átverős fajta ritka.

A valódi barátzóna félreértésen, helytelen kommunikáción alapszik

A legtöbb nőnél ez a helyzet abszolút nem tudatos. Lehet, hogy még fiatal, vagy naív a hölgy. A srácokat meg iskolában nem tanítják ilyesmire ezért fogalmuk sincs, hogy hogyan fejezzék ki érzéseiket a nők felé. Ez még középkorú uraknál is teljesen általános. Sőt, az iskola csak rontott a helyzeten, mert teljesen a logikus, lexikális gondolkodást támogatta, míg az érzelmi, kreatív oldal háttérbe szorult.

Mit tesz a teremtés koronája? Példát vesz a tévében látottakról: először csak barátkozik, kedveskedik, aztán reméli, hogy itt is happy-end lesz a vége. A nő meg azt hiszi - mivel a pasi nem mondott semmit erről, hogy valóban barátkozni akar. Ezért is ő mondja ki a "Legyünk csak barátok!" szlogent.

Máskor a férfi az örökké reménykedő szerelmest másolja, akit ugyan kirúgtak, de azért még nem adja fel. Vár. Hátha valami más lesz. A sorozatban is a végén jöttek össze... A nő meg nem szeretné megbántani ezt a kedves embert, ezért belemegy a játékba: mindketten úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a pasi valójában nem azt akarja, amiben megegyeztek.

A barátzónában rekedt férfit a nő nem látja romantikus lehetőségként. Már "megbeszélték", amit meg kellett. El vannak könyvelve. Ha arra gondol, hogy jó lenne már bepasizni, akkor a zónalakók eleve kiestek.

Hogyan mássz ki belőle?

Sehogy. Ha 14 éves, akkor La Fiesta + töltött cigi a megoldás, ha idősebb akkor ne feledd:

Ha nincs eszméleténél, nem mondja, hogy "maradjunk barátok".

Forrás: Becsajozok.hu

Na erről is írni akartam nektek.

Az utóbbi időben a posztok témája megváltozott, kevésbé vagyok radikális. Na jó, kimondom: közhelyes fogalmazással posztolok. Ennek az az oka, hogy rengetegszer tiltottak olyan képek miatt, amelyek még cseppet sem sértik a közösségi alapelveit a Facebooknak, mégis tiltották az oldalt. Gyávaság vagy nem, nem akarom, hogy eltűnjön az oldal, mivel már 40 ezer tripperes követőnk van, így elég fájdalmas lenne, ha egy rosszul összeállított kép miatt egyik napról a másikra semmivé válna az oldal. Ugyanúgy igyekszem szidni a ribancokat, a pávákat. 

Ennek ellenére mindig igyekszem azt tenni, ami az én célom: nevettetni vagy elgondolkodtatni az embereket. Egyre többen vagyunk és azt hiszem nekem az is megfelel, ha így marad, jó kis csapat ez. Mikor az oldal névváltoztatásánál vagy profilváltásánál (ami függőben van) üzentem nektek, vagy az oldalt tiltották meglepően sokan üzentetek, pedig fele ennyien sem voltunk. Több száz olvasatlan értesítés várt engem az oldal miatt, nem is tagadom, nagyon jól esett. Eszem ágában sem volt leállni és változtatni. Az utóbbi tiltás miatt viszont a Facebook személyigazolványom feltöltésére kötelezett, 3 hétig volt tiltva a "civil" profilom is (ez annyit jelent, hogy ilyenkor semmit sem tudok írni, lájkolni, megosztani, üzenni stb.), emiatt pedig nagyon óvatossá váltam, mivel a Facebook azt üzente, hogy az oldalam közzétételét is letiltja... A kép amúgy egy vörhenyes fiú miatt volt. Se nem rasszista, se nem gyűlölködő, mégis tiltottak. Azelőtt egy csótány szerepelt a képen, amiért 3 napos tiltás járt. Se nem rasszista, se nem gyűlölködő. Na, de mindegy is, látjátok, hogy milyen apróságok miatt is veszélybe kerül az oldal, ez pedig fontos nekem, hogy továbbra is szórakoztassalak titeket.

A másik, amiről a cím is szól: az oldalt meg akarták venni. Nagyon büszke vagyok, mivel a Trollfocit 37 ezer forintért akarták megvenni több lájknál, minket, a tripperes brigádot 30-35 ezer tagnál akartak megvenni ennek többszöröséért. Egy srác keresett meg egy internetes magazintól, semmi rosszat nem tudok róluk mondani, egyszerűen csak a saját termékeiket akarják eljuttatni minél szélesebb tömegekhez. Jó taktika és nagyon rendesek is. A feltétel az volt, hogy maradhatok szerkesztőként (tehát posztolhatok), de ők az adminok, ők rendelkeznek az oldal felett. Ezért cserébe első körben 100 ezer forintos ajánlatot tettek. Nem hazudok: pont nagyon nehéz napjaim, heteim voltak anyagilag, így elgondolkoztam rajta. Mivel semmilyen pénzkereseti célom nincs az oldallal, így elmélkedés közben, ahogy elképzeltem a 100 ezer forintot a kezemben, már gondolatban megbántam, hogy gondolatban eladtam az oldalt. Ezután még egy 150 ezres ajánlat érkezett, majd egy fixálás, hogy a 100 ezret azonnal kifizetnék készpénzben, ha eladom. Itt már nem voltam tesze-tosza, megmondtam, hogy nem. Sosem fogom megbánni!

Így hát valójában az zajlik, hogy továbbra is nevessünk és gondolkodjunk együtt a világon. Nagyon büszke vagyok magunkra, hogy ennyien vagyunk és oltjuk a tiniribancokat, a divatbuzi pancsereket. Az oldal Ti vagytok, nyomjuk továbbra is! Apropó: írjatok meg minden véleményt üzenetben. Akár minden posztról. Így fogom tudni, hogy min alakítsak úgy, hogy az oldal továbbra is úgy működjön, ahogy szeretjük.

Kellemes "miértfoltosafeketealsógatyámmindenreggel?" nélküli életet kívánok!

Egy sráccal először találkoztunk. Nagyon jól kijöttünk egymással, rengeteget beszélgettünk meg röhögtünk.
Hát, mit ne mondjak, azon az estén kicsit túlzásba vitte az ivást.
- Fogadjunk, hogy rózsaszín a bugyid! - mondta.
Mindenki felénk fordult, csönd lett. Teljesen leégtem, de azért meg akartam mutatni neki.
- Okés, mennyiben fogadjunk? - kérdeztem.
- Adok egy ötezrest, ha te nyersz, ha viszont csak egy kicsit is rózsaszínűnek látom a bugyidat, jössz nekem tízezerrel.
Gondoltam, ez begolyózott, hát igent mondtam. De rögtön utána eszembe jutott, hogy hiába jöttem egyértelműen fehér bugyiban, egy részeg srác bármit rózsaszínnek láthat. Így hát megmondtam neki, hogy inkább holnap találkozzunk ugyanitt ugyanekkor, és akkor majd megmutatom neki, hogy mennyire nincs igaza. Elfogadta.
Másnap direkt fekete bugyit vettem fel, zöld szoknyával. Megérkeztem a szórakozóhelyre. Rögtön kiszúrtam a srácot, aki azonban most egy szőkével az oldalán érkezett.
Odamentem hozzájuk, de még mielőtt köszöntem vagy leültem volna, megszólított a srác:
- Hé, kislány, kapd le a szoknyád, hadd lám a bugyidat!
Legszívesebben ordítva kirohantam volna, de az üzlet, az üzlet. Megmutattam neki a fekete bugyimat. Bólintott, majd szó nélkül a kezembe nyomott egy ötezrest. Szemmel láthatóan boldog volt. Meg is kérdeztem:
- Hé, mit röhögsz, veszítettél!
A szőke csaj értetlenül bámult, majd elkezdett a pénztárcájában kotorászni. A srác megszólalt:
- Tudod, kiscsaj, tegnapelőtt fogadtam ezzel a lánnyal tízezerben, hogy ma, amikor eljövünk ide, az első csaj, akit megszólítok, első szóra megmutatja nekem a bugyiját.
Megkövülten bámultam rá. Majd pofon csattant, és sírva rohantam el.

- Úúu! - mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani:
- Úúu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.

- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.

Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkaddal? - mondta meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)

- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)

- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.

Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.

Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)

Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)

- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.

- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...

- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...

Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;

(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.

"Egy kamaszkorú lány egyszer feltette az élet nagy kérdését:

- Miért lesznek a nők ribancok, ha mindenkivel lefekszenek, és miért lesznek a férfiak királyok, ha sok nőt ágyba visznek?

Erre egy bölcs idős bácsi adta a legkorrektebb választ:
- Lányom, ha van egy lakatod, amit minden kulcs kinyit, akkor az egy nagyon rossz lakat, de ha van egy kulcsod, ami minden lakatot kinyit, akkor az egy nagyon jó kulcs!"

Egy rendkívül elhíresült idézetet olvastunk, méltán komponálva egy kis egyszerűsített mindennapi eszközt metaforaként használva a nők és férfiak ellentétére, így aztán nagyon bölcsnek hangzik. De vajon igaz-e? Szerintem teljesen, a maga egyszerűségében, kivétel nélkül.

Ilyenkor, ha egy nő meghallja, hogyha sok fiúval fekszik le, akkor ribanc, viszont, ha egy férfi teszi ugyanezt sok nővel, akkor király, máris hallhatjuk: NEM IGAZSÁG! 

Hát... Pedig nagyon is az. Gondoljatok bele! Ahhoz, hogy egy férfi sok nőt dugjon meg, eszesnek, jól öltözöttnek kell lennie. Ahhoz, hogy ribanc legyél, csak ott kell lenned. Vannak buta, ronda ribancok, de nincsenek buta és ronda nőcsábászok.

 Üdv pénisztulajdonos társaim! Valahogy nem bírtam ki, hogy ne írjak a témában. Mindannyian naponta szembesülünk a ténnyel, hogy egy kirakott csöcs, vagy egy kitolt picsa a képen tud hozni több száz lájkot. Ezt jelenséget sokféleképp lehetne még leírni: 

lájkvadász, ribanc, netribanc, facebook-celeb, kurva, facekurva, stb.

Nagyon sokat szidtam ezt a jelenséget korábban is, a saját facebook profilomon. Sok-sok lájkot gyűjtöttem össze a ribancok szidásával. Néha talán sikerült értelmesen megfogalmazni, hogy miért b*sszák fel az agyam a lájkvadász netribancok, akik az apjukkal sajnos nincsenek jóban. Most ez nem fog sikerülni. Akik jönnének a "ne ítélkezz", "nem is ismered őket" dumákkal, az olvassék vissza az oldalamon, ott sokszor válaszoltam erre képek formájában. 

Azzal már tisztában is lehetünk, hogy ezek a valamik (netribancok) nagyon veszélyesek. Képesek egy-két villantást azért feldobni a netre, hogy az önbizalomhiányukat kitöltse az, ahogy a sok pancser lájkol és kommentel, hogy ő "mennyire gyönyörű" vagy egyszerűen csak béna hangulatjelekkel és matricákkal kommentel. Az önbizalma az egeket veri, hiszen több százan keresik naponta, természetesen mindenkit leráz, mert "ő az". Ezt látják nála mindennap a barátnői is, akik között egészen biztos van normális nő is. A probléma ezzel csak az, hogy az ő csökött önbizalmukat elnyomja, ha van mellettük egy olyan netribanc, akire naponta száz 13 éves szerencsétlen ír rá és bármilyen szarra lájkok százait kapja. Úgy tűnhet, mintha érdekelne ennyi embert egy ilyen netribanc, ami persze csak ábránd. Ezután, ha a normális lány megpróbálkozik ugyan ezzel, akkor betudhatjuk ezt érvényesülésnek, csak olyan ez, mint a domino. Neki is lesznek normális barátnői, akik annyira érvényesülni akarnak az életben, mint ő, s lám így lesz a netribanc társadalom. 

Egyet azonban elfelejtetek barátaim. A hibásak Ti vagytok! Normális nőket szeretnétek, hűséges lányokat, akiknek a meztelen, félmeztelen képei nem hevernek minden veled egykorú srác elrejtett mappájában a C meghajtón? Gondoljatok bele. Látjátok, hogy az 1765. lájkolók vagytok. Miért csináljátok, hogy kommenteltek aztán ráírtok? Szerinted hanyadik vagy? Tudod mi vagy Te? Egy önbizalomdopping egy netribancnak, aki tökéletesen leszarja az egész világot, akinek tökéletesen megfelel az, hogy a sok gyökér rátapad. Minél kevesebb lájk, annál kevesebb a netribanc. Ha pedig netalántán mégis ilyen netribancot akartok és az álló fasz miatt nem bírjátok ki, hogy ne nyomuljatok rá egy ilyen értéktelen nőre, aki tökéletesen le fog szarni ha keresed, akkor pedig jusson eszetekbe: Ez a lány hajlandó lájkokért mutogatni magát.