Kék bálna kihívás... Ki gondolná, hogy Oroszföld nagyszerű találmányai közé beférkőzik ez is? Volt már példa rá, hogy az oroszok atyuskája a hadseregnek engedélyt adott nemi erőszakra, volt később háborús parancs is erre vonatkozóan, hogy aki teheti, csinálja. Volt már példa kenguruhúsként eladott "szomszéd-oldalasra" és volt példa étolaj ivásos kihívásra. Mindegyiknek van egy "kis" murder vagy szuicid szaga. Valljuk be: lehetünk tökösek, de valahol a világon van egy ruszki, aki keményebb gyerek lesz nálunk. Ez van. Most már internetes kihívás létezik az öngyilkosságra.

Idióta embereket pedig bőven találunk bárhol a világon.  Ehhez nem kell különleges országban születned, ehhez nem kell különlegesnek lenned (maximum elég elhinned magadról). Lehetsz hülye szlovákként, románként, oroszként, amerikaiként sőt még magyarként is. Nincs szükség korosztályos szétbontásra, vagy területi megosztásra, ugyanúgy lehetsz primitív keleten, mint nyugaton, vagy 15 évesként és 85 évesként. Az pedig már más, hogy egyes helyeken mennyire segítik felülről a baromságok terjedését. Első kihívás: nézz horrort, második kihívás: ne szólj a szüleidhez napokig, harmadik kihívás: öld meg magad. Nagyszerű! Helyben is vagyunk.

A szürke ötven árnyalatának nagyszerű ráprojektálása a dologra, ha azt mondom: ez a "kék bálna kihívás" pontosan ugyanannak a szexuális egyoldalúságnak példája, amit ebben a roncs alkotásban megtalálunk. Van egy vezető egyéniség, akinek az ánuszában kellemes nyomás keletkezik, ha minél nagyobb mértékben uralkodhat valaki felett. Az ejakuláció csak akkor történik meg, amikor már az áldozat magának akar rosszat és saját maga ellen fordul. Hentai pornót megszégyenítő bestialitás okozza ezeknek a "mentoroknak" -vagyis a kihívás vezetőinek- a késő esti erekciót, ez pedig párosul a közösségi oldalak élő adásai által generált exhibicionizmussal.

Az, hogy ebben van felelősségünk, felelősségem, egyértelmű. Az öngyilkosságra nem azok a közösségi oldalakon megjelenő vicces posztok vesznek rá, melyeket a Facebook "öngyilkosságra való felbujtás" nevén letilt, hanem a nyál oldalak által készített kép és videómontázsok, amelyek mindenkit értelmiségi számkivetettnek nyilvánítanak, akiket senki sem ért meg és ezzel az egész világot teszik az illető számára még elviselhetetlenebbé. Ha én is elhinném, hogy az egész világ romlott és csak én vagyok a meg nem értett áldozat, akkor én is hajlanék a szuicid gondolatokra és én is rávehető lennék kék bálna kihívásra.  

Innen pedig nem messze találjuk meg azt, hogy mindannyian egy kicsit Hitlerek lehessünk: A szociáldarwinizmus elvén mozgók közül ezer véglény hozzászólását láthatjuk, mikor egy vagy több tinédzser eltűnéséről, öngyilkosságáról írnak a hírportálok, hogy: "megérdemelte, ha már hülye" vagy "helyes, ne ezt a világot bomlassza tovább". Hitler szerint, aki nem hasznos az pusztulásra van ítélve. A darwin-díj is hasonlóról szól, de a közösségi médián keresztül áramló depresszív elmeállapot generátor nem a salakanyagot távolítja el. Olyan embereket tesz el láb alól a globalizált magamutogató egoizmus, akik ugyanolyan értékeket lennének képesek képviselni, mint bárki más. Talán többet is. 

Ezért én azt üzenem: nem kell elmélyülni a bánatban! Nem kell elmélyülni a nyál zenékben és filmekben, amelyek téves érzelmeket, téves fájdalmakat generálnak a már meglévő terhek mellé. Nem kell mások üzenőfalait beszennyezni az előbb említett hatások által kiváltott nyál-montázsokkal. Mert bár lehet, hogy egy öngyilkosságon elmélkedő tinédzser gondolatai között szerepel, hogy "hiányoznék én valakinek?". de ha erről nem is fogunk tudni, annyi biztos, hogy a hírportálon megjelenő halálhíre alatt valaki oda kommenteli, hogy "ha már idióta, nem kár érte".