3 és 6 hónap. Ezek vízválasztóak egy kapcsolatban. Valahogy mindig úgy alakul, hogy ezekben az időhatárokban kiderül valami, vagy egy olyan veszekedés veszi a kezdetét, ami próbára teszi a kapcsolatot. De min megy el rendszeresen a kapcsolat? Nos, ez kibaszott közhelyes lesz: egyszerűen azon, hogy nem ismerjük egymást.

Sokan biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a sok zülléssel, baszással eltöltött hetek, hónapok után tízen-huszonévesen úgy érezzük magunkat, mint egy kiégett 50 feletti aggszűz és rimánkodunk, hogy "végre legyen már valaki, aki ebben a szar életben a társam lesz örökre, csak szeretetre vágyom". Persze ez nem más, mint egy szánalmas megalázkodás a büszkeség oltárán, lemondasz minden elvárásodról és elképzelésedről, s aki egyáltalán beleillik egy aprócskát is abba a "nőideálba", akkor már is rávetődsz, mint Király Gábor az osztrákok lövéseire. Ezzel az a probléma, hogy az első érkező nőbe beleláthatod, hogy igen, ő az. Ő az, aki megfelel. Fogalmad sincs valójában ki ő, az együtt töltött chatelésen kívül, mikor a matektanárát meg a nála csinosabb barátnőjét szidta neked, mást nem is nagyon tudhatsz róla. Pár hetes, vagy 1-2 hónapos ismeretség után belelépni egy kapcsolatba pont az, ami a szeretethiányod táplálására lesz, mert bizony haver, tuti nem ez lesz "az igazi". 

A felállított kép már itt hibás. A nőideál abban az állapotban nagyon mélyre csökken, amikor minden este a "csak valaki szeressen" érzéssel fekszel az ágyban és reménykedsz, hogy megtalálod azt a pornót, amire 3 éve két másodperc alatt elmentél. Ez egy mélypont. A kapcsolattal van baj ilyenkor, hogy egyáltalán van. Ismeritek az érzést, amikor szép lassan napról napra, hétről hétre derülnek ki olyan dolgok a barátnőd múltjáról, amelyek jó hosszú időtávra gyomorideget okoznak? Lehet ez bármi. Megdugták ketten egy buliban, 30 pasival lefeküdt már vagy egy ismeretlennek levetkőzött a neten, akármi. Ne általánosítsunk és ne mélyüljünk el a hímsovinizmus vonzó bugyraiban, de ezek a jelek felismerhetőek lehetnek. Észreveheted a lányon, a stílusán, a kinézetén, a beszédén. A vérmérséklet hamar kiderül egy emberről, ha arra figyelsz. Na, de ha csak az van a középpontban, hogy találj egy "megfelelőt", akkor ez egyáltalán nem lesz a figyelmed középpontjában. De mennyi időt takarítanál meg vele, hogy elbeszélgetsz még 1 hónapig vele, kideríted, hogy olyan lány-e ő, aki mellé nem kell undorral befeküdnöd éjszakánként és mikor alszik az interneten bújnod a potencianövelőket, hogy álljon a farkad legalább addig a negyedóráig, amíg szenvedsz a saját démonaiddal dugás közben, mert eszedbe jut a sok szarság, amit elmondott.

Ez már csak múlt... Na itt a probléma. Ez nem a múlt. Te most tudtad meg, neked ez jelen, te most érzékelted először, hogy nem egészen illik bele abba az ideálba, amit te felállítottál magadnak. Ekkor pedig tovább süllyedsz. Itt ez nem lehet szakító ok közvetlenül, így megbírkózol a gyomorideggel, lejjebb adod az ideálod. A másik pedig, hogy a vérmérséklet nem változik. Elcsépelt dolog a "kurvából lesz jó feleség". Ez sajnos nem igaz, egy alapvetően könnyűvérű nővel nehéz komoly kapcsolatban lenni, pláne azért, mert ő győzködi magát, hogy nem ribanc, el is hiszi saját magának, persze ugyanúgy megmarad annak, ami volt. 

Mi a megoldás? Valószínűleg, ha egy olyan nő olvassa ezeket a sorokat, aki beleillik az írásba, előjöhetnek a következők: "Most akkor ne legyek őszinte, ha megkérdezi?" vagy "Akkor ne is legyek kapcsolatban?". Hát haver... Ne legyél kapcsolatban addig, amíg nem tudod levetíteni magadban, hogy hol voltál, hova tartasz és képes vagy-e 1 évnél tovább is kibírni, hogy csak egy fasz van benned. A másik... mindenkinek! Szakítsatok időt arra, hogy megismerjétek egymást. Tudom, hogy rohadtul nehéz, gyorsan kell már valaki, pillanatnyilag pedig meg vagy győződve, hogy ő tényleg megfelel, de mielőtt belevágsz a kapcsolatba, ami akár értékes éveket elvehet tőled, ismerd meg, hogy ő normális nő-e, akire te valóban vágysz, aki valóban kelleni fog, akkor is, amikor épp minden rendben.