"Elismerem én hibáztam, ha kibékülnénk, meghatnál = azaz bébi utoljára, mégegyszer leszophatnál

Hiányzol, csak rád gondolok, már napok óta nem alszom = nem tudok hasra feküdni, egész éjjel áll a faszom

Mindig szeretni foglak, verseimben te vagy a sok rím = telnek az évek, a végén nem lesz ki mossa a zoknim"

Megihletett 2arc - Szótár c. száma. Próbálom megérteni miként tudom magam úgy lekurvázni, hogy az ne legyen egy mártírság, vagy önsajnáltatáson túl vicc tárgya. Kimeríthetetlen, hogy mekkora mélységig lehet szidni az elribancosodás korában a nőket (inkább kislányokat), emellett pedig elfeledkezünk a legalapvetőbb pontjával a történetnek, ami szintén a Szótárból van: "a megkövesedett geci fájdalmasabb, mint a büszkeség". A büszkeség fogalmával sajnos sok tizenéves vagy huszonéves srác nincs tisztában. Persze próbálják neoprimitívizmus módjára lemásolni a büszkeséget egy egyszerű "szarok rá"-val, sajnos ez még nem azt jelenti, hogy férfiasabbá vált, inkább csak beáll az egocentrikus kis patkányok sorába, oda, ahol semminek nincs jelentősége, ami nem érte vagy miatta létezik.

Úgy gondoltam, hogy a nemek - férfiak és nők - küzdelmében akkor nyertünk mi férfiak, amikor a nők elkezdtek tekeredni a rúdon vagy állni az útszélen. Éljen Samantha, a Szex és New Yorkból! Mostanra be kellett látnom, hogyha jól is gondoltam erre, valójában a közösségi média globálissá válásával, amikor elterjedt a Facebook és a többi portál, az a ribancok (nem a nők) győzelme volt. Megjelent ez a 3. faj, ami az emberiség születése óta várta, hogy kitörhessen a társadalmi béklyók elnyomása alól. Hatalmas fegyverük a saját testük, ezt megmutatva képesek megbénítani a férfiak érzékszerveit és bárkiből pitiző balfaszt csinálni. Képes a férfiakat rávenni olyan dolgok kimondására, melyeket mástól hallva egyből előtörne a "nézdmekkorapancser"-komplexus. Képes arra, hogy kísértést keltsen és egy alapvetően monogám férfi megcsalhassa a barátnőjét, miközben az agya áttelepült a töpörödött farkába. Képes arra, hogy egy férfi a csaja mellett verje ki rá, mikor az alszik. Képes arra, hogy bármikor megnyerjen egy vitát a férfi ellen, mert elég letérdelnie és több órányi eszmecserét testesít meg. 

A férfiak kurvák. Megalázkodnak két csöcs láttán, ezredik lájkolóként, 50. ezredik követőként ír a lányra, miközben a netet lesi, hogyan lehet befűzni ezeket a tuti csajokat. Engedi, hogy hülyének nézzék, engedi, hogy egy ribanc (hangsúly: nem nő) önbizalmát növelje és bíztassa, hogy folytassa a továbbra is a ribanckodást, mert van rá kereslet. Gátlások nélkül képes elképzelni a saját haverjának a csajával való baszását. A férfi feladja a büszkeségét, feladja azt, amit a világról és a saját céljairól gondol, feladja saját magát a pillanatnyi érzelmekért, feladja magát a struccpolitika életstílussá válásának az életében. Ezek a férfiak ribancként viselkednek. A sírás nem szégyen. A siránkozás az. Márpedig ezt az követi a sorban. Így pedig nehéz lesz bármikor is normális kapcsolatot létesíteni a két nem között.

A nő szerelme a férfi iránt pedig akkor tud fennmaradni, ha a férfi folyamatosan okot ad rá hogy a nő tisztelje, felnézzen rá és bízzon benne. Ezt akkor tudja elérni, ha kiegyensúlyozott, következetesen büszke, van célja, ambíciói, és konkrét jövőképe. Tudja, hogy mit akar elérni. Mindezen túl pedig viszonozni képes a tiszteletet és a szeretetet egyaránt. Itt a pénz, a bicepsz és a faszméret nem számít egy kicsit sem! Ha ez a minimum teljesül, akkor stabilan meg tud maradni egy kapcsolat. De ha mindezt eltoljuk a materializmus felé, akkor a nőnek csak az lesz a fontos, hogy a férfinek mennyi pénze van, mekkora fasza van, mennyire van kigyúrva és mennyire tud odabaszni egy 17 éves srácnak. Sajnos ez fogja jelenteni a stabilitást, nem pedig a férfi mentális világa. A férfi pedig feladja a büszkeséget és bármikor kurvává válik, hogy a csaj még egyszer leszophassa.